Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Lojkó Miklós: Alapjogok, alkotmány tan és államhatalom. Concha Győző angol alkotmányértelmezésének távlatai
ALAPJOGOK, ALKOTMÁNYTAN ÉS ÁLLAMHATALOM nevén Philippe Daryl) komparatív perspektíváiból is gyakran merít a szerző.36 Montesquieu De l'esprit des lois (1748) című alapművéből az Újkori alkotmányok 77.-ben közvetlenül idéz, a székfoglalóban csak utal rá. England Relating to the Security of the Person I—II. London 1877.; William Stubbs: The Constitutional History of Engand in its Origin and Development I—III. Oxford 1874—1878. 36 François Guizot: Histoire des origines du gouvernement représentatif en Europe I—II. Párizs 1851.; Charles-Forbes-René - Comte de Montalembert: De l’avenir politique de l’Angleterre. Párizs 1856.; Jean-Louis de Lolme: Constitution d’Angleterre. Amsterdam 1771.; Ernest D. Glasson: Histoire du droit et des institutions politiques, civiles et judiciaires de l’Angleterre, comparés au droit et aux institutions de la France depuis leur origine jusqu’à nos jours I-VI. Paris 1882-1883.; Philippe Daryl: La vie publique en Angleterre. Párizs 1884. 37 Frederic W Maitland: The Constitutional History of England. Cambridge 1908. 530. A középkorász történészből lett alkotmánytudós Frederic Maitland (1850-1906), akit később Sir Geoffrey Elton a „történészek védőszentjének” nevezett, előadásainak posztumusz kiadásában két teljes oldalon ad kritikát John Justin szerinte félrevezető tanításairól. 38 Edward A. Freeman: The Growth of the English Constitution from the Earliest Times. London 1872. (Magyar kiadás Bp. 1893.) Dicey egy helyen „puszta régis égbúvárkodás ”-nak (mere antiquarianism) nevezi Freeman megközelítését. A. V Dicey: An Introduction to the Study of the Law of the Constitution. 10. kiadás. London 1959. 14. (Első kiadása: London 1885.; Magyar kiadás: Bp. 1902.) 39 Alpheus Todd: A parlamenti kormányrendszer Angliában, s annak eredete, kifejlődése, és gyakorlati alkalmazása I-II. Bp. 1876-1877. John Austin A Plea for the Constitution (London 1859.) és a posztumusz kiadású Lectures on Jurisprudence, or, the Philosophy of Positive Law L—LL. (London 1861-1863) című művei kérdőjeles területre kalauzolják Conchát. Austin elvetette az általános szavazati jogon alapuló népszuverenitás elvét, ami miatt például Frederic W Maitland Concha munkáival egyidőben elhangzott cambridge-i előadásaiban Austin alkotmányos jog definícióját „nagyon szűknek” nevezte.37 Ebből is származhat Concha néhány idealizált képe a brit arisztokrácia politikai erkölcsmegőrző szerepéről. A saját korát közvetlenül megelőző időkből megfontoltan válogatott. Az akkoriban Magyarországon „divatos”, szinte kizárólag romantikus történeti alapra helyezkedő Edward A. Freeman alkotmánytörténetének 38 idézését kerülte. A 19. századi brit alkotmányos berendezkedés alapvető szabályait és szabálytalanságait Alpheus Todd kanadai alkotmánytörténész, a kanadai parlament főkönyvtárosa On Parliamentary Government in England című kétkötetes művének 1866-ban befejezett első kiadása nyomán 1876—1877-ben megjelent magyar nyelvű változatra39 hivatkozva ismerteti a szerző. Todd köteteinek 1887—1889-ben megjelent második kiadása már a harmadik brit választójogi reformtörvények (1884—1885) alkotmányjogi következményeire is reflektál. Ennek hiánya egy-egy ponton túlhaladottá teheti Concha véleményét. Enyhíti a problémát, hogy Todd első kiadásában gyakorta idézi Walter Bagehot 1867-ben Londonban kiadott, befolyásos alkotmányértelmezésének (The English Constitution) a Fortnightly Reviewban 1865-től részletekben megjelenő fejezeteit. Concha egy másik fontos forrása, 436
