Századok – 2023
2023 / 3. szám - FRANK TIBORRA EMLÉKEZÜNK - Borhi László: Moszkvában már 1943-ban eldőlhetett Erdély sorsa... Szeretett tanárom, Frank Tibor emlékére
MOSZKVÁBAN MÁR 1943-BAN ELDŐLHETETT ERDÉLY SORSA... szándékában visszaszolgáltatni a románoknak a Hitler-Sztálin paktum keretein belül megkaparintott Besszarábiát és Eszak-Bukovinát. A legfontosabb kijelentést azonban Sztálin tette. Az ő - és egyedül az ő - kezében volt a döntés, és a szovjet, nem pedig a nyugati álláspont érvényesült a szovjet megszállási zónában. „Egyebek között azt az érvet hozta fel, hogy [...] Erdélynek románnak kell maradnia, mert ezáltal biztosítható Románia demokratizálása”36 - amely a szovjet szóhasználatban a kommunista politikai rendszer bevezetését jelentette. A sztálinista irányú politikai rendszerváltást nevezte meg tehát a szovjet vezető az erdélyi döntés fő okaként. Sztálin csak nagyon ritkán - ha egyáltalán - fedte fel a kártyáit arra vonatkozóan, hogy mit tervez az általa megszállt országokkal. Az egyik legismertebb kijelentést Milovan Gyilasz tette: mindenki bevezeti a maga politika rendszerét az általa elfoglalt területen, ezt azonban a történészek jelentős része nem veszi komolyan, sőt, elterjedtté vált az a felfogás, hogy a szovjetek által megszállt országok szovjetizálását az Egyesült Államok provokálta ki.37 Sztálinnak a cseh látogatónak tett megjegyzéséből azonban kiderül, hogy Románia tekintetében a politikai hovatartozás már közvetlenül a nagyhatalmak teheráni konferenciája után eldőlt. Nem véletlen az időzítés, hiszen ezen a konferencián fogadták el a szövetséges hatalmak, hogy a második front fő csapására Normandiában kerül sor, a balkáni térség tehát minden bizonnyal a szovjet megszállási övezetbe kerül. Jól értette tehát Czikó Nándor, az erdélyi Magyar Népi Bizottság bukaresti tagozatának vezetője, amikor azzal indokolta a Magyar Népi Bizottság elutasító álláspontját a határkiigazítás tekintetében, hogy „a népi demokrácián alapuló rendszer, amely ma Romániában uralmon van, feltétlenül megrendülne akkor, ha a területi kérdés tekintetében akár csekély áldozatot is kellene hoznia”.38 36 Benes levele Gafencunak, 1944. február 2. National Archives and Records Administration, Washington, DC. Record Group 226, OSS, Entry 190 c, Dulles Files, Box 7. 37 Uo. 38 Romsics I.: Erdély elvesztése 1918-1947 i. m. 374-375. 39 James E Byrnes amerikai külügyminiszter távirata Mihály román királynak, 1946. március 8. In: Foreign Relations of the United States, 1946. Eastern Europe, The Soviet Union VI. Eds. Rogers P. Churchill - William Slany. Wadhington 1969. 581. A moszkvai vezetés legkésőbb 1943 decemberében tehát már eldöntötte, hogy Erdély egésze visszakerül Romániához, aminek fő oka az volt, hogy Romániát már ekkor a szovjet érdekszférába tartozó, sztálinista politikai rendszerű országként jelölték ki. Az, hogy a két ország fegyverszüneti egyezményébe az a formula került, hogy Erdély egésze vagy annak nagyobb része kerül visszacsatolásra Romániához, nem annak volt köszönhető, hogy a moszkvai vezetés valóban nyitva hagyta volna a határvonal kérdését, hanem gesztusként értelmezhető a nyugati hatalmak iránt. Az Egyesült Államok nem volt hajlandó határkérdésről tárgyalni a békekonferencia előtt.39 A végső döntéssel Churchill is várni akart: Burton Y. 424
