Századok – 2023
2023 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mihail Konsztantyinovics Juraszov: Vengrija i russzkije knyazsesztva v XII v. {Gyóni Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM kai pályájáról szóló műve ( Vnuk VlagyimimMonomaha. Borisz Kalmanovics, knyjaz avantjuriszí). A most ismertetett monográfia a 12. század elejétől III. Béla uralmának végéig (1196) tárgyalja Magyarország és a Rusz kapcsolatait. A rendelkezésre álló források jellegéből adódóan a mű elsősorban politika- és diplomáciatörténet, a korábbi historiográfiai tradíció csapásvonalain halad, módszertani értelemben újdonságot nem várhatunk tőle. A magyarországi, lengyelországi és a Ruszban keletkezett „tradicionális” kútfők (magyarországi krónikák, oklevelek, rusz évkönyvek, lengyelországi elbeszélő források) mellett a szerző munkája során figyelembe vesz kései, ám vitatott hitelességű műveket is, mint a 15. századi Jermolin-évkönyv, amelyben a magyarokat is érintő unikális és a térség első számú forrásának tekinthető Ipatyjev-évkönyvXxA is hiányzó információk olvashatók a déli Rusz 12. századi történetére vonatkozóan. Szintén viszonylag gyakran hivatkozik a 16-17. századi „déli rusz/ ukrán” Gusztinjai-évkönyvr^y amely ugyancsak unikális - bár időnként téves - értesüléseket tartalmaz a 12. századi déli Rusz eseménytörténetéről, bizonyos vonatkozásokban (mint például Vlagyimir Jaroszlavics és a magyarok harca Halicsért 1190 körül) mégis részletesebb és M. K. Juraszov szerint hitelesebbnek tűnik, mint akár az Ipatyjev-évkönyv. A műben gyakran reflektál a sokat vitatott tatyiscsevi értesülésekre, ezek magyar vonatkozásaira, melyek többsége Juraszov szerint téves (nevek összetévesztése az Árpádok és Rurikidák dinasztikus kapcsolatainál), esetleg helytállóságuk nem bizonyítható. E kritikus megközelítés jegyében cáfolja például azt az ukrán történetírásban elterjedtté vált (Kotljar, Vojtovics) és végső soron egy tatyiscsevi értesülésre visszavezethető elképzelést, miszerint Jaroszlav Oszmomiszl halicsi fejedelem anyja Könyves Kálmán lánya lett volna. Azt a tatyiscsevi értesülést viszont megengedhetőnek tartja, miszerint a Kálmánnal 1099-ben szembekerülő Rosztyiszlavics Volodar (Jaroszlav Oszmomiszl nagyapja) és Vaszilko anyja, azaz a novgorodi származású tmutarakanyi fejedelem Rosztyiszlav Vlagyimirovics felesége magyar lehetett. A szerző megemlíti a magyar okleveles anyag jelentőségét a forráskritikai bevezetőnél, de később a főszövegben már nem hivatkozik a téma szempontjából is releváns középkori magyar jogi dokumentumokra. A felhasznált szakirodalomban és jegyzetapparátusban magyar, orosz, ukrán, lengyel művek szerepelnek. M. K. Juraszov elsősorban a magyar kutatókkal igyekszik tudományos diskurzust teremteni, narratívája érezhetően arra törekszik, hogy a magyar történetíráshoz (is) kapcsolódjon. A magyar történészek közül elsősorban a téma első számú szakértője, Font Márta profeszszor, illetve Makk Ferenc munkáit idézi, egyetértőleg vagy polemizálva velük. (Pauler Gyula az a magyar történész, akinek a munkásságáról egyértelműen szuperlatívuszokban nyilatkozik.) A narratíva mindenekelőtt a magyar történetírásban felmerült problémákra reflektál, de a szerző nemcsak ismertet, hanem ki is fejti a saját véleményét. Makk Ferencet támogatja például az 1127-re datált marchia Ruthenorum kérdés körült kialakult polémiában, miszerint ez, öszszevetve más, krónikás adatokkal is, arról tanúskodna, hogy II. István Vlagyimirko Volodarovics zvenyigorodi fejedelemnek nyújtott segítsége egy Lengyelország elleni katonai akcióban realizálódott. A szerző a könyvben időnként - ám eléggé rendszertelenül és lezáratlanul - kitér a rutén-kérdésre, azaz arra, hogy mikor jelentek meg az Északkeleti Kárpátokban a ruszinok. A Magyarország és Rusz közötti kapcsolatok 12. századi történetének ismertetése 1099- től, Kálmán csapatainak peremisli katasztrófájával kezdődik. Kálmán király és fivére, Álmos herceg felesége is a Ruszból származott; Álmos felesége, Predszlava a kijevi nagyfejedelem, Szvjatopolk Izjaszlavics lánya volt, és tőle származtak az Árpád-ház II. Istvánt követő uralkodói. M. K. Juraszov művében ez a szövetségesi/dinasztikus kapcsolat túldimenzionálva és egyoldalúan jelenik meg (bár lehet, hogy ez csak a téma jellegéből adódó optikai csalódás), abban az értelemben, hogy a szerző szerint mintha a kijevi események mozgatták volna a magyar belpolitikát (a magyar dinasztia történetét): szerinte az 1113 utáni kijevi hatalomváltással 384
