Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÁRSADALMI, GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK – NAGYVÁROSI VÁLASZOK - Umbrai Laura: A budapesti sertéshizlalás és -kereskedelem története a 20. század első felében
A BUDAPESTI SERTÉSHIZLALÁS ÉS -KERESKEDELEM TÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN sertésszállások december 15-e után ismét megkezdhették a működésüket, amit a piac lassú megélénkülése követett.17 1896 januárjában azonban ismét felütötte fejét a betegség, ezért újból lezárták és kiürítették a telepet. Innentől kezdve már jóval szigorúbb szabályokat kellett követniük a hizlalóknak. A Magyarország egyéb területeiről Kőbányára szállítható és ott hizlalásra beállítható sertések számát 30 000-ben maximálták, és csak azok a fertőtlenített szállások kaphattak a továbbiakban működési engedélyt, amelyek a fertőzésmentes kapcsolat biztosítása érdekében közvetlen vasúti összeköttetéssel és a sertések fel- és lerakására kialakított önálló rakodóval rendelkeztek.18 17 Állategészségügyi helyzet. Fővárosi Közlöny, 1895. december 24. 2. 18 Azt is kikötötték, hogy csak egy falkában nevelkedett és legalább 120 kg-t elérő sertéseket lehetett Kőbányára hozni, kizárva ezzel az egyéb piacokon összevásárolt sertések beszállítását, melyek különösen megnövelték volna a járvány újabb felbukkanásának veszélyét. A földművelésügyi miniszter leirata Kőbánya ügyében. Fővárosi Közlöny, 1896. szeptember 18. 1. 19 Ehhez annak idején azért ragaszkodott a város, mert így akarta a hizlalókat Budapest területén tartani. 20 A tanács előterjesztése Meduna Józsefné örökösei ellen indított per kapcsán. Fővárosi Közlöny, 1900. március 27. 405. A sertésvész miatt tömegesen veszítették el vagyonukat a vállalkozók. Egy ezzel összefüggésben indított per anyagából megtudhatjuk, hogyan is nézhetett ki egy hagyományos sertésszállás Kőbányán. Az alperes a területet még 1893-ban vásárolta a várostól, azzal a szokásos telekkönyvi korlátozással,19 hogy az csak sertésszállás fenntartására használható. A beruházás meg is történt, a friss tulajdonos kerítéssel vette körbe a telkét, amelynek Balkán utcai oldalán egy 13x5,6 méter széles, földszintes lakóházat létesített. A nyerstéglából készült lakóépülethez árnyékszék és kocsiszín is kapcsolódott, valamint a telepen egy egyemeletes, szintén nyerstégla épületet is emeltek szivattyúház céljára. A többi szálláshoz hasonlóan itt is létesítettek 15 sertés befogadására alkalmas faaklokat, amelyekben általában évi 200 sertést tartottak. A telephez tartozott még több nyitott és fedett téglahombár, valamint egy úsztató és egy 15 méter mély kút.20 A sertésvész megállításának egyik legfontosabb eszköze a felvilágosítás volt, illetőleg az állategészségügyi ajánlások és rendszabályok megalkotása és betartatása. Ennek érdekében a Fővárosi Közlönyben egy Útmutató jelent meg a sertésvész gyanúja esetén alkalmazandó intézkedések tárgyában, amelyből a tenyésztők, a hizlalók vagy a sertéshús feldolgozásával és értékesítésével foglalkozók mellett maguk a fogyasztók is hasznos ismereteket szerezhettek. A sertés vész rákfenéje ugyanis az volt, hogy a száj- és körömfájáshoz hasonlóan viszonylag könnyen átragadt egyik állatról a másikra. Sokszor előfordult, hogy bár a gazda időben észrevette a beteg, legyengült állatot, sőt az előírásoknak megfelelően, a betegség terjedésének megakadályozása érdekében a legrövidebb időn belül le is szúrta azt, az állat elpusztítása nem 36
