Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
HANTOS-VARGA MÁRTA hosszabb írásban értelmezte a székesfehérvári püspök mondatait. A krisztianizmust olyan szociáletikaként határozta meg, mint amely harmóniába hozza az egyén és a közösség, a szabadság és a tekintély viszonyát, hiszen a magántulajdonhoz kapcsolt individuális jog gyakorlása mellett a szociális kötelezettségek betartását is előírja. Ez valójában azonos a Rerum Novarum enciklikán (1891) alapuló szolidarizmus tartalmával.138 A szerző felhívásként fogalmazta meg, hogy Prohászka nyomán, aki öntudatlan kereszténységet látott a szocializmusban, a jelenben is követni kell „bármelyik koráramlatot, még ha hibák is történnek benne”, mivel az „értékek elismerése nem kacérkodás a rosszal, hanem az igazság tárgyilagos szolgálata”.139 Ez az álláspont visszautalt a szociológus addigi írásaiban visszaköszönő (az „aktív katolikusok” másik tábora részéről dühösen vitatott) nézetre a katolicizmus és a „korszellem” közti közös pontok kereséséről.140 A „szociális államot hordozó nemzeti közösség” gondolatát a szomszédvár, a Korunk Szava akkor is, később is a népámító nemzetiszocialista Németország iránti rokonszenvnek tudta be.141 Pár évvel később, 1938- ban Horváth Jordán Domonkos-rendi szerzetes nagyon kritikusan tekintett vissza ezekre a Mihelics-cikkekre.142 Az 1939 őszén induló Jelenkor, a reformkatolikusok új lapja, kezdettől fogva rendkívül határozottan tagadta a potenciális kapcsolódást. A fribourgi egyetemi tanár, Horváth Sándor tudós módján fogalmazott: „[...] az emberi szellem nem minden elgondolása és alkotása alkalmas arra, hogy a keresztény szellem rendező ereje hatékonyan kiterjedjen rá”.143 Szekfű Gyula még világosabban írt: „[...] kevesen vettük észre, hogy elérkezett a próbák ideje, amikor tranzigálás, ingadozás, hídverés, kétfelé szolgálás annyi, mint az Ellenséghez állás”.144 138 A „szolidarizmust”, Heinrich Pesch (1854-1926) német közgazdász, szociáletikus szakkifejezését már az első világháborút követően használták. Bangha Béla Magyarország újjáépítése és a kereszténység című könyvének (1920) bevezetésében is előkerült. 139 Mihelics Vid: Az örök Prohászka. Uj Kor 1. (1935) 15. sz. 7. 140 Mihelics Vid: Katolikusok a válaszúton. Uj Kor 1. (1935) 2. sz. 9-10.; Uő: A középosztály hősi korszaka. Uj Kor 1. (1935) 8-9. sz. 13-14. A szaktekintély cikkéből hiányzik az erős állam szabatos kifejtése s az egyértelmű elhatárolódás példának okáért a német politikai berendezkedéstől. 141 Válaszúton. Korunk Szava 5. (1935) 11-12. sz. 185-186. 142 Horváth egy glosszában a jószándékú, de megtévedt „hídverő” visszatéréséről, a „jobbik és igazabb én” megtalálásáról írt. Horváth Jordán O.P: A „megtért hídverő”. Korunk Szava 8. (1938) 21. sz. 604. 143 Horváth Sándor O.P: Átértékelés vagy megvilágítás. Jelenkor 1. (1939) 1. sz. 4. 144 Szekjli Gyula: A kísértésben. Jelenkor 1. (1939) 1. sz. 6. Szekfű egész írása karakán közéleti kiállás. Katona Jenő XII. Pius első enciklikájára hivatkozva aláhúzta, hogy a romboló újpogány gondolatvilággal (a nemzetiszocializmussal) szemben „nem volt és nincs helye a kompromisszumnak”. Katona Jenő: Az enciklika tanítása. Jelenkor 1. (1939) 4. sz. 7. 145 Prohászka nem mondja, hogy nem antiszemita, hanem kérdez: „[...] antiszemitizmus-e, hogy ha azt akarjuk, hogy Magyarországon a magyar keresztény nemzet tartsa meg a hegemóniáját?” Prohászka A hungarizmus eredeti koncepciójában (1918) Mihelics a főpap „nemzet- és fajszeretetét”, a kereszténység ébresztését látta, s nem antiszemitizmust, bár Prohászka kétséget kizáróan nem zárkózott el e jelöléstől.145 A katolikus megújulás spiritus rectorának 363
