Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Ankét a zsidókérdésről az Uj Kor katolikus folyóirat hasábjain (1936)
ANKÉT A ZSIDÓKÉRDÉSRŐL AZ UJ KOR KATOLIKUS FOLYÓIRAT HASÁBJAIN célkitűzése „a keresztény ifjúság letörésének megakadályozása”146 és „Magyarország elzsidósodásának”147 megállítása volt, illetve a „jóindulatú zsidóság rásegítése” a keresztény és nemzeti társadalommal való összeforrásra. Ezek a klasszikus antijudaizmusból gazdasági (és politikai) antiszemitizmussá átlényegült irányzat jelmondatai voltak. Az előadó 1935 őszén újfent e három munkapontot idézte. Az értő publikumnak eszébe juthatott a másfél évtizeddel korábbi kurzus esemény története és jogalkotása. S kérdésként az is, hogy vajon a Prohászka Munkaközösség hogyan alkotná meg az új társadalmi, gazdasági rendet? Nem felejthető, hogy Kovrig és Mihelics a szociális reform teendőit (telepítés, házhoz és földhöz juttatás, társadalombiztosítás, családi bér, proletariátus megszüntetése) szakszerűen tárgyalták, s a „totális államiságtól” is elhatárolódtak, viszont más területen, az egyén és közösség viszonyát illetően - amely az 1930-as és 1940-es évek kulcsponti kérdése volt - pozíciójuk elütött a tanulmány elején említett reims-i Semaine Sociale de France társadalomvíziójától, s rokonságot mutatott Gömbös társadalomképével.148 „[...] az egyén azzal, hogy tagként beilleszkedik a nemzeti társadalomba és értékes funkciót végez a közjó érdekében, jogot szerez magának az emberi egzisztenciához, amit a közösség garantál is” - fektette le Mihelics.149 Kovrig sem „az emberi személy” primátusáról értekezett: „Ember vagy közösség az előbbrevaló? Melyik az eszköz és melyik a cél? Álprobléma, tudákosság ez: az embert a közösségért, a nemzetet minden tagjáért szeretjük, valljuk és érvényesítjük.”150 Ottokár: Elég volt-e? Alkotmány, 1918. szeptember 11. 1—2.; Uö: Elég volt-e? In: Prohászka Ottokár Összegyűjtött Munkái XXII. Szerk. Schütz Antal. Bp. 1929. 189-194. 146 Uo. Pontatlan, hisz Prohászka a „keresztény társadalom letöréséről” beszélt. 147 A püspök, az érzelmekre hatva, erősen felnagyított adatokat közölt: „Kívánatosnak tartja-e [a zsidóság], hogy az orvosok 60-70, sőt 90 százaléka, az ügyvédek 50-70 százaléka, a mérnökök s vállalkozók 50-70 százaléka, s a bankok s a központok pedig tisztára zsidók legyenek? Nem mondom, hogy már egészen így van, de kérdem, kívánatos-e, hogy errefelé haladjunk?” Vázsonyi Vilmos (1868-1926) a Polgári Demokrata Párt megalapítója, volt igazságügyminiszter sérelmezte az általánosságokban fogalmazást, a nem bizonyított, súlyos kijelentéseket. Vázsonyi Vilmos: Elég volt! Egyenlőség, 1918. szeptember 5. 1-3. Prohászka írására a viszontválasz: A Nagy Hazugság. Egyenlőség, 1918. szeptember 21. 2-3. Az 1929-ben kiadott Prohászka-kötet természetesen nem tartalmazta az eredeti sajtóvita anyagát, s utalást sem tett rá. 148 Vonyó J: Gömbös Gyula i. m. 544. Gömbös szerint „az egyének és egyes társadalmi csoportok csak a nemzet által boldogulhatnak, ezért partikuláris érdekeiket fel kell adniuk és alá kell rendelniük a közös nemzeti érdeknek. Az államnak pedig e közös érdek érvényesítése az elsőrendű feladata.” 149 Mihelics V: A középosztály hősi korszaka i. m. 13. 150 KovrigBéla: Amit az ember megkövetel. Uj Kor 1. (1935) 1. sz. 9. 151 Hatvány Bertalan: Hang a túlsó partról. Uj Kor 2. (1936) 4. sz. 69-70. Hatvány a Szép Szó alapítója és József Attila mentora volt. Kétségtelen, hogy az 1936 február közepétől szervezett ankét volt a lap egyik legfontosabb akciója. Két hónap alatt tizennégy személyiség szólt hozzá a kérdéshez. A diszkussziót az izraelita hitét megtartó, „meggyőződéses zsidó” mecénás, báró Hatvány Bertalan (1900-1980) tanulmánya indította el.151 A szélsőséges racionalizmust, a radikális liberalizmust, a korlátlan kapitalizmust elvető író a „szükséges 364
