Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
ILLÉSHÁZY ISTVÁN, FORGÁCH FERENC ÉS A JEZSUITÁK Forgách Ferenc és a jezsuiták Fentebb láttuk, hogy Illésházy és a jezsuita rend párharcában időről időre felbukkant Forgách Ferenc alakja. Könyvének elején azonban Károlyi nem az ő, hanem Szuhay István jellemét elemzi hosszasan, akinek Illésházy elleni fellépését illetően a fő mozgatórugót nem materiális okokban véli megtalálni, hanem pszichológiai tényezőt sejt mögötte. De míg ő végső soron a személyes becsvágyban, mi inkább a vallási buzgalomban véljük megtalálni a döntő mozzanatot. Azt persze nem állíthatjuk, hogy ez utóbbi teljesen mentes lenne az előzőtől. Károlyival szemben Makkai Illésházy ügyében a materiális okokra helyezte a hangsúlyt és az udvar pénzhiányát jelölte meg fő motiváló tényezőnek. Az ellenreformáció nála inkább ezt segítő, kiegészítő politikai eszközként jelenik meg. Ugyanakkor, talán szándékától függetlenül az ellenkező oldal, Bocskai és a rendek fellépésének közvetlen kiváltó okaként végső soron ő is pszichológiai mozgatórugót feltételez: „Az erdélyi ellenállás véres eltiprása, a zsoldosok féktelen magyarországi garázdálkodása, a kamarák birtokfoglalásai, a hűtlenségi pörök eddig egymástól elszigetelten értelmezhető és indokolható mozzanatai az erőszakos ellenreformáció hatására a magyar rendiség ellen intézett egységes, tervszerű támadás részeivé álltak össze [kiemelés tőlem - K. TJ a nemesi agyakban [.. .].”59 59 Makkai L.: A Habsburgok és a magyar rendiség i. m. 180. 60 Sörös Pongrác: Forgách Ferencz, a bíboros. Századok 45. (1913) 585.; MOE IX. 202., 213., 310. Mindketten elismerik tehát az emberi tényező döntő szerepét a két, egymással összefüggő eseménysorozatban. A jezsuiták mellett Forgách mindkettőben eddig figyelmen kívül hagyott szerepet játszott, bár kétségtelen, hogy viselkedése és szerepe talányos. A szentgyörgyiek, baziniak, illetve Illésházy jezsuitákkal folyó vitájában a király döntőbírónak jelölte ki, illetve az oltalmukra szólította fel, mivel a szóban forgó birtokok egy része Nyitra vármegyében feküdt, amelynek ő volt az örökös főispánja. Azon kívül nyitrai püspökként a Magyar Tanács tagja volt, illetve illetékes a tizedjövedelmek miatti perben is. Az uralkodói megkeresésre Forgách határozottan reagált: a jezsuita rend pártfogolása azonban az országgyűlésen a sellyei nemesekkel, illetve a rendekkel szemben, akiknek az érdekében olyan fenyegetően lépett fel nemcsak Illésházy, hanem a többi helyi birtokos és a vármegye is, mindenképpen jelzi az érdekellentéteket, amelyek magukban hordozhatták a konfliktus csíráját. Jó példa erre: az 1599. évi országgyűlés egyik artikulusa megörökíti Forgách konfliktusát Trencsén vármegyével, amelyet a nyitrai püspökséget illető tizedjövedelmek lefoglalása miatt kiátkozott.60 Az ügy azért pattant ki, mert Forgách új nyitrai püspökként a tizedet az addigi szokástól eltérően nem pénzben, hanem 334
