Századok – 2023
2023 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Illésházy István, Forgách Ferenc és a jezsuiták. Megjegyzések a felségsértési per előtörténetéhez
KRUPPA TAMÁS terményben követelte. Az ellenkező vármegyét pedig, amely csupán a fizetés módját kifogásolta, miután hasztalan idézte az egyházi bíróság a szentszék elé, kiközösítette.61 A vármegye főispánja Illésházy István volt, aki a trencséni váruradalom zálogba vételével megkapta ezt a tisztséget is. Az adásvételre nem sokkal korábban, nagyjából Surány megszerzésével egyidőben, 1594-ben került sor.62 Az ügy összefüggött a sokáig betöltetlen érseki székkel, a kamarai iratok ugyanis arra világítanak rá, hogy a tizedjövedelmeket illetően a konfliktus éppen akkor robbant ki, amikor hosszú idő után 1597-ben Kutassy János személyében új érsek lépett hivatalába. (Érdekességként jegyzem meg, hogy Péter Katalin adatai szerint - tévesen - 1584 óta az esztergomi érseki birtokok adminisztrátora is Illésházy István volt.)63 Ezt össze lehet kötni nemcsak a pápai diplomácia nyomásával, amelynek a háború miatt egyre katasztrofálisabb anyagi helyzetben lévő kormányzat mind kevésbé tudott ellenállni, hanem a Makkai által említett hatalmi törekvésekkel is, hisz az érsek hivatalba lépése a zálogbirtokosok addig élvezett jövedelme csökkenésének veszélyét vetítette előre, ez pedig a kormányzat pozícióját erősítette: az egyház jogát a jövedelemhez nem lehetett kétségbe vonni, ekkor még az uralkodó szemére sem lehetett vetni, hogy élt a főkegyúri jogával. 61 MOE XI. 289-290. A korponai országgyűlés is felpanaszolta az ügyet 1605-ben, a béketárgyalások egyik pontjában. Uo. 485. 62 1 5 9 9-ben pedig adománylevelet szerzett Trencsénre és Surányra. Kenyeres István: A trencséni vár a XVI. században. Fons 2. (1995) 1. sz. 22-24. 63 Péter K: Illésházy i. m. 134-135. A jelzett időszakban azonban Zeleméry László (1574-1586), majd Csutor János (1586-1592) voltak az adminisztrátorok. Vö. Kenyeres L: XVI. századi uradalmi utasítások I. i. m. 205. Az 1593-as oltalomlevél Cserődi János pécsi püspököt tünteti fel a tisztségben, 1595-ben pedig Hölgyi Gáspár viselte ezt a tisztséget. Állami (királyi és császári) tisztviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Összeáll. Fallenbüchl Zoltán. Bp. 2002. 139. 64 MNL OL MKA E 21, Benignae Resolutiones, 1599. júl.-szept., 74. Az egyházi tizedek ilyen típusú felhasználására lásd Kenyeres I: Konfliktus vagy együttműködés i. m. A trencséni üggyel kapcsolatban egy 1599 júliusában keletkezett iratot ismerek, amelyet Illésházy írt a kamarának, és amelyben az új esztergomi érsekkel keletkezett tizedárenda vitáját ismerteti. Illésházy a csejtei és újhelyi tized felét a trencséni vár ellátására fordította, ami az övé volt (mint ahogy a két említett birtok is a váruradalomhoz tartozott), a szentgyörgyi, bazini és sompfai tizedek felét pedig a szokásoknak megfelelően, azaz már I. Ferdinánd magyar király óta őfelsége (közelebbről meg nem nevezett) vára számára folyósítják.64 Ezért nem érti az érsek magatartását. Korábban nyilván nem kellett magyarázkodnia az eljárást illetően. Mégsem Kutassy, hanem Forgách fenyegetőzött kiátkozással, amely ugyan a vármegyét sújtotta, de főispánként nyilván Illésházyt is érintette. Sörös Pongrác Forgách életrajzában szintén megemlíti a trencséni tizedek ügyét. Nála nem hangzik el Kutassy János neve, sem az esztergomi érsekség, de nyilvánvaló, hogy egy és ugyanazon ügy, azaz a tized, illetve a tizedárenda és 335
