Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Papp Árpád (szerk.): Délszlávok Párizsban. Egy határszakasz megrajzolásának krónikája és dokumentumai (A. Sajti Enikő)
TÖRTÉNETI IRODALOM jelent meg a francia regényirodalomban, hogy aztán Reineke Fuchsként a német irodalomban is gyökeret verjen. Az itt megjelenő világkép minden addiginál gyakorlatiasabb volt. Bukás itt csak az igaz hívőkre és az erkölcsösökre várt, felül csak azok maradtak, akik állandóan résen voltak és könnyűszerrel túltették magukat erkölcsi aggályaikon. Az ezen motívumokat használó alkotások eredetileg példamutató célzattal készültek, vissza akarták vezetni az embereket a bűntől elfordult világba, ez az erkölcstanító jelleg azonban a 14. században elhalványult, és a tiszta cinizmus lépett az előtérbe. Machiavelli jól ismerte e világfelfogás műveit, és egyes elemeit beépítette könyveibe. A sokáig humanistának tartott pragmatizmus tehát az ideális humanizmustól legtávolabb álló, vagy inkább mondjuk úgy, sokáig legtávolabbinak tartott, korábbi felfogásból építkezett. A magyar olvasók figyelmét fel kell hívni arra, hogy a szerző a 15. századi pragmatikus politikai gondolkodás legjobb példájának Aurelio Brandolini dialógusát tartja, amelyben Hunyadi Mátyás és Corvin János beszélgetnek arról, hogy vajon a köztársaság vagy a monarchia-e a jobb államforma. Bee Yun alapos szöveg- és képelemzései, logikus következtései, megfontolt kritikája hasznos olvasmány lehet mindenkinek, akit érdekel az ókori, középkori és a 16. század eleji politikai gondolkodás. A mű nemcsak az alapkérdésként feltett esetben számol le a korábbi humanizmusértelmezéssel, hanem más tekintetben is tovább árnyalja a sokáig egyszerűsítőén humanistának nevezett műveltségeszményről alkotott képünket. Tringli István DÉLSZLÁVOK PÁRIZSBAN Egy határszakasz megrajzolásának krónikája és dokumentumai Szerk., bev. Papp Árpád Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta 2021. 758 oldal Papp Árpád nem titkolt célja, hogy „gránitba vésett közhelyeinken” túllépve a magyarul jórészt ismeretlen délszláv források segítségével mutassa be a trianoni történet „lehetséges másik olvasatát”, a párizsi békedelegáció délszláv küldöttségének céljait, érvrendszerét, illetve azok megvalósulását. Papp Árpád azért is szükségesnek tartotta a szakítást a „források használatának egyoldalú gyakorlatával”, mivel a trianoni határok megrajzolása volt a délvidéki/jugoszláviai magyar kisebbség létrejöttének eredendő forrása. A szerző - végzettségét tekintve - nem történész, hanem néprajzos, muzeológus, a Szabadkai Városi Múzeum munkatársa, de meggyőződése, hogy a néprajztudomány „jóformán minden tudományág módszerét a maga hasznára fordíthatja”, és hozzájárul más tudományágak eredményeihez. Ennek igazságáról az esetleges kétkedőket minden bizonnyal meggyőzi Papp Árpád két korábbi, bátran mondhatjuk, hézagpótló munkája: Jovan Cvijié, az európai hírű föld- és néprajztudós, a Szerb Királyi Akadémia elnöke nagyívű munkájának magyar nyelvű fordítása (A Balkán-félsziget és a délszláv országok. Az emberföldrajz alapjai. Zenta 2009.), illetve az 2015/2016-ban szintén Zentán kiadott Igaz történetek Mindenkifóldjéről című kétkötetes munkája. Ez utóbbi személyes visszaemlékezéseket közöl a délvidéki/vajdasági magyarok 1941 és 1948 közötti történetéből. A trianoni békediktátum centenáriuma idején történetírásunkban kiemelt figyelmet kapott a magyar határok megvonásának kérdése, és Papp Árpád kötete is ebbe a vonulatba illeszkedik. A szerző Cvijié nézetein, tevékenységén keresztül mutatja be a délszláv békedelegáció (hivatalosan a Szerb Királyságot hívták meg a béketárgyalásokra) párizsi tevékenységét, pontosabban az új állam északi határokra vonatkozó területi követeléseit, Magyarország déli hatáSZÁZADOK 157. (2023) I. SZÁM 194
