Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Adrian Jusupović: The Chronicle of Halych-Volhynia and Historical Collections in Medieval Rus’ (Font Márta)
TÖRTÉNETI IRODALOM Adrian Jusupovié THE CHRONICLE OF HALYCH-VOLHYNIA AND HISTORICAL COLLECTIONS IN MEDIEVAL RUS’ Transi. Milka Stçpien (East Central and Eastern Europe in the Middle Ages 450-1450. 81.) Brill, Leiden-Boston 2020. 244 oldal A középkori történetírás szövegei nehezen kibogozható kérdések tárházai. A krónikaszövegeket megközelíthetjük a kézirattörténet vagy a stílus szempontjából, de felfedezhetünk bennük bibliai vagy más szerzők műveiből származó kölcsönzéseket is. A merítési kör óriási, az eredmények pedig többnyire hipotetikusak és sohasem lezártak. Egy-egy új megállapítás a dominóelv szerint sok mindent megváltoztathat, ami az Árpád-kori történelem szempontjából kulcsfontosságú. A keleti szláv krónikákat fenntartó kódexek legrégebbike a 14. század végén keletkezett, a 15—16. század folyamán ugrásszerűen megnőtt a számuk, és a krónikaírás még a 17. században is virulens műfaj maradt. A korábbi szövegek kompilálása mindig új szempontok szerint történt, s a múltat a jelen igényei szerint értelmezték. A forráskritikai módszer doyenje Oroszországban a nyelvész Alekszej A. Sahmatov (1864-1920) volt, akinek szövegrekonstrukcióját a Kijevi Rusz első krónikájáról világszerte elfogadták a kortársaitól kapott számos kritika ellenére is. (Magyarul: Régmúlt idők elbeszélése. A Kijevi Rusz első krónikája. Ford. Ferincz István. Szerk. Balogh László - Kovács Szilvia. Bp. 2015.) Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az a megállapítás, hogy a Rusz történetírása három krónikacsaládra (novgorodi, vlagyimir-szuzdali moszkvai folytatással, délnyugati) bontható - mindegyiket számos másolat és szövegvariáns alkotja. A harmadik (délnyugati) kódexcsalád legrégebbi darabja egy 1420 körül készült másolat, az úgynevezett Ipatyjev-kódex, amely nevét arról a kosztromai monostorról kapta, ahol a kéziratot a 19. század elején felfedezte az író és történetíró, Nyikolaj M. Karamzin (1766-1826). Az Ipatyjev-kódexben - és a hasonló történeti szöveget fenntartó későbbi kódexekben - található krónikaszöveg eseményleírása a 13. század végénél megszakad, nincs folytatása. Tartalmát tekintve egyértelmű, hogy a Rusz déli régiójában készült. Ezen kódexcsalád krónikaszövege három jól elkülöníthető részre tagolódik. A 12. század második évtizedéig terjedő korszakot a Régmúlt idők elbeszélésén^ egy variánsa (az úgynevezett harmadik redakció) képviseli, amely zömében megegyezik a másik két kódexcsalád korai szövegével. Az 1118-1198/99 közötti évtizedek leírása az úgynevezett Kijevi Évkönyv, amely főleg a déli központokra (Kijev, Csernyigov, Perejaszlavl, Halics-Volhínia) összpontosít. A 13. századra vonatkozó harmadik rész, a Halics-Volhíniai Évkönyv teljesen egyedi szöveg, tartalmi és stiláris szempontból is. Az Ipatyjev-kódex történeti szövegét a szláv nyelvű szakirodalmakban Ipatyjev Évkönyv elnevezéssel jelölik, noha tartalmát tekintve inkább krónika, s 13. századi részeiben még & gesta megjelölés sem lenne indokolatlan. Az Ipatyjev Évkönyv 12-13. századi szövegét Sahmatov adta ki az Ipatyjev-kódex szövegvariánsára építve 1908-ban, de közölte az eltérő olvasatokat is. Azóta több reprint kiadás született (1962, 1997, 2001) mutatókkal és új bevezetővel kiegészítve, de a forrásszöveget változatlan formában adták közre. Az unikális 13. századi rész, a Halics-Volhíniai Évkönyv önálló utat járt be, angol, német, mai orosz és ukrán fordításai is ismertek. Ezt a szöveget tette vizsgálat tárgyává a két lengyel történész, Adrian Jusupovié és Da riusz Dabrowski által vezetett projekt. Munkatársaikkal (Alekszandr Majorov, Irina Jurjeva és Tatjana Vilkul) együtt az alapoktól indultak, a kéziratok vizsgálatával. A Halics-Volhíniai Évkönyv szövegét fenntartó kéziratok közül csak egy, az eddigi szövegközlések alapjául szol-189 SZÁZADOK 157. (2023) I. SZÁM
