Századok – 2023
2023 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Adrian Jusupović: The Chronicle of Halych-Volhynia and Historical Collections in Medieval Rus’ (Font Márta)
TÖRTÉNETI IRODALOM gáló Ipatyjev-kódexben olvasható változat tartalmaz évszámokat. A kutatásban régóta ismert évekre bontás utólagos - vélhetően a 15. századi kompilátor által eszközölt - beszúrása okozta problémák miatt döntöttek úgy a lengyel kutatók, hogy a legkorábbi évszámok nélküli szövegvariánsra, a 16. századi Hlebnyikov-kódexre építik az új szövegközlést és annak lengyel fordítását. (Krónika Halicko-Wolyúska [Krónika Romanowiczów]. Wyd. wstçp i pripisami Dariusz Dabrowski - Adrian Jusupovié. Krakow-Warszawa 2017.) Az eltérő olvasatok precíz nyelvi feldolgozásában, a kompilált szövegek eredetének feltárásában és a kommentárok készítésében a moszkvai nyelvész Irina Jurjeva, a szentpétervári történész Alekszandr Majorov és a kijevi krónikakutató Tatiana Vilkul működtek közre. A krónikával kapcsolatos kutatásokat Adrian Jusupovié foglalta össze lengyel nyelvű monográfiájában (Krónika halicko-wolyúska [Krónika Romanowiczów] w latopisarskiej kolekcji historicznej. Krakow-Warszawa 2019.), amely a szóban forgó angol nyelvű változat alapja. Az említett kutatási projekt következménye, hogy a monográfia Előszavát (vii-xxi.) Jusupovié és Dariusz Dabrowski együtt jegyzik, s fontos megállapításokat rögzítenek az ókeletiszláv elbeszélő források útvesztőiben járatlanok számára. Bemutatják a szöveget fenntartó kódexeket és kapcsolataikat, a terminológia problémáit és összefoglalják a műfaji meghatározással kapcsolatos nézeteket. Ez utóbbi azért fontos, mert a szláv nyelvű terminológia {letopis) olyan gyűjtőfogalom, amely az annales, chronica, gesta jelentések mellett magában foglalja a „kódex” jelentést is. A fogalomhasználatot illetően egy lábjegyzet (viii. 3. jegyzet) utal egy félreértésre, amely az amerikai Christian Raffensperger egyik monográfiájának címében is megjelenik (Kingdom of Rus’. Kalamazoo-Bradford 2017.). A Kijevi Ruszt nem lehet ugyanis királyságnak nevezni, a Rurik-dinasztia szereplői fejedelmek voltak, nem királyok. Egyetlen kivétel az 1253-ban a pápai legátus által valóban királlyá koronázott Danyiil Romanovics. A koncepció, mely szerint a 13. század végi krónika lényegében a Rurikok Romanovics ágának krónikája, Adrian Jusupovié nevéhez fűződik. A A^^ráben (1-11.) olvasható az a módszertani megközelítés, amelyre kutatási eredményei épülnek. A szerző nem különálló szövegcsoportokként vizsgálta az Ipatyjev-kódex történeti szövegét, hanem egységes egészként közelítette meg. Véleménye szerint a Régmúlt idők elbeszélése és a Kijevi Évkönyv elválaszthatatlan a Halics-Volhíniai Évkönyv szövegétől, mivel az egész a 15—16. századi kompilátorok keze nyomát viseli. Jusupovié elveti azokat a korábbi kísérleteket, amelyek az egyes szövegrészek szerzőit egy-egy konkrét személyhez próbálták kötni; mindössze annyit szögez le, hogy a történetíró a Romanovicsok környezetéből került ki. A Bevezető megadja a monográfia fejezetekre tagolásának szempontjait is. Az öt fejezet közül három egy-egy fejedelem személyéhez kapcsolódó szövegrészt elemez, akik a 13. századi történet kulcsszereplői voltak. Az első fejezet Roman Msztyiszlavics, az első halics-volhíniai fejedelem (1199-1205) halálát követő dicsőítő szövegrészt elemzi (12-27.), amely a Kijevi Évkönyv és a Halics-Volhíniai Évkönyv szövegét köti össze. Ez a panegirikus szöveg az Encomium megjelö lést kapta. A harmadik fejezetben (79-109.) a szerző egy feltételezett, egykor önálló krónika létezése mellett érvel, amelynek főszereplője Roman Msztyiszlavics fia, Danyiil Romanovics (1201-1264). Az ötödik fejezetben (131-191.) Vlagyimir Vaszilkovics személye áll a középpontban. O Danyiil unokaöccse és Volhínia utolsó, hosszú ideig uralkodó fejedelme (1269-1289) volt. A második és a negyedik fejezet tematikus címeket visel: a Rosztyiszlavicsok Kijevi Krónikája (28-78.), illetve Mihail Hrusevszkijtől kölcsönzött megjelöléssel: Ihletett krónikaírás (110-130.). Az első fejezet az 1205 előtti, a második az 1205-1228, a harmadik az 1228-1244, a negyedik az 1245-1259, az ötödik pedig az 1260-1290 évek közötti eseményeket foglalja össze. A második fejezet gondolatmenete visszatér Vlagyimir T. Pasuto (1918-1983) véleményéhez, mely szerint a Halics-Volhíniai Évkönyv 1238-ig a kijevi évkönyvírás folytatása volt. Jusupoviénál ez a szövegrész kapta a Rosztyiszlavicsok krónikája megjelölést, és Pasutotói eltérően 1228-cal, 190
