Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csapody Tamás: Jehova tanúi és a nyilas terror Nyugat-Dunántúlon. Egyéni sorsok a nagykanizsai internálótábortól a körmendi kivégzésig
Csapody Tamás JEHOVA TANÚI ÉS A NYILAS TERROR NYUGAT-DUNÁNTÚLON Egyéni sorsok a nagykanizsai internálótábortól a körmendi kivégzésig* Nagykanizsán 1945. április 1-jén, húsvét vasárnapján fejeződött be a második világháború, ekkor foglalták el a szovjet csapatok az akkorra már csak mintegy 20 000 lakost számláló várost. A szomszédos Somogy megyét jóval korábban elérték, így a Nagykanizsától mintegy 70 kilométerre fekvő Kaposvár már 1944. december 2-án felszabadult. A szovjetek nagy lendülettel haladtak ugyan nyugat felé, de támadásukat megtörte a szintén jelentős erőket felvonultató német és magyar csapatok ellenállása. Mindkét fél számára fontos volt a zalai olajmezők birtoklása, valamint a Jugoszláviában harcoló, visszavonulásra kényszerített német csapatok további sorsának alakulása. A Balaton (Balatonkeresztúr) és a Dráva (Barcs) között húzódó német Margit-vonal Zala megye határától mintegy 50 kilométerre volt. Ezen a Marcali-Mesztegnyő-Böhönye-Nagyatád-Barcs frontszakaszon megmerevedett az arcvonal; a front ezek után több hónapon keresztül hullámzott, egészen 1945 tavaszáig, a védelmi vonal áttöréséig.1 1 Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben (április 1. - november 4.). In: Zalai Múzeum 7. Szerk. Kunics Zsuzsa. Zalaegerszeg 1997. 183. 2 Csapody Tamás: A nagykanizsai internálótáborok története. Cigányok, Jehova tanúi, nazarénusok és zsidók a nagykanizsai internálótáborokban 1939 és 1945 között. Jog Állam Politika 10. (2018) 3. sz. 53-84. A szovjet csapatok 1944 végi gyors előrenyomulása miatt a közigazgatás felkészült a menekülésre és a lakosság kitelepítésére. December elején a nyilasok egy része az akkor Magyarországhoz tartozó Muraszombatra menekült. A kitelepítés előkészítéseként számolták fel a nagykanizsai internálótáborokat is. A városban 1939-től két — országos szinten is jelentősnek számító — kisegítő toloncház működött.2 Ezeket a belvárosban álló, hajdani Kvártélyházban lévő Igazságügyi Palotában (I. számú) és a volt Kávégyárban (II. számú) alakították ki. Zsidók, * A szerteágazó kutatómunkában való részvételükért többeknek tartozom köszönettel. Adatközlők: Barta Dezső (Dezider Barta) - Rahó, Cser Lajos - Kárpátalja, Fumacs Ferenc - Baja, Fumacs Izabella— Baja, Gergely Márton — Körmend, Hutás Ferenc — Lelesz, Kormány Miklósné — Tiszaeszlár, Kovátsik Gyula - Körmend, Kovátsik Hajnalka - Körmend, Nagy István - Kiskunhalas, Szabó Bertalanná született Máté Zsuzsanna - Semjén, Szabó Ferencné ifj. született Tóth Jolán - Budapest, Tóth Károly (Karol Tóth) — Zemplén. Segítők: Antonin Murin (1932—2019) — NSJSA, Pozsony; Gerencsér Lajos (1933-2021)- Eisenberg-Weinburg; Kiss Marianne, szerkesztő - Budapest; Lengyák István helytörténész - Nagykanizsa; Max Wörnhard (1945-2022), Arnold Liebster Stiftung - Karben; Molnár József Sándor, alpolgármester - Szenta; Nagy Béla térképész - Budapest; Simon András - Budapest; Tóth Tamás temetőkutató - Szeged; Török János (Ján Török) - Királyhelmec. Külön köszönetemet szeretném kifejezni Mostbacher János pécsi egyházkutatónak. 155 SZÁZADOK 157. (2023) I. SZÁM
