Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csapody Tamás: Jehova tanúi és a nyilas terror Nyugat-Dunántúlon. Egyéni sorsok a nagykanizsai internálótábortól a körmendi kivégzésig
JEHOVA TANÚI ÉS A NYILAS TERROR NYUGAT-DUNÁNTÚLON cigányok, Jehova tanúi, nazarénusok, valamint politikai és közbiztonsági okokból internált férfiak, nők és gyerekek kerültek ide, kezdetben mintegy 1600-an. A létszám az 1944 tavaszi deportálásokkal összefüggésben tovább nőtt. A Kávégyárban fogvatartott férfiakat 1944. december 2-án, a Kvártélyházban elhelyezett nőket pedig egy nappal később engedték szabadon. Hivatalosan kiállított „szabaduló levelet” kaptak,3 s az igazolásként is használandó okiratban arra utasították őket, hogy jelentkezzenek a jegyzőnél állandó lakhelyükön.4 Azonban már csak nyugat felé volt lehetőségük továbbmenni, mivel a fronton nem volt átjárás. Azok, akik nem akartak nyugatra menekülni, vagy a már felszabadult területekről származtak, Nagykanizsán és környékén kerestek menedéket (egyben rejtekhelyei) és megélhetést biztosító munkát. 3 Az internálótáborból ekkor elengedett Jehova tanúi közül többen is úgy emlékeztek vissza, hogy a tábor foglyait Németországba akarták deportálni, de az adott helyzetben erre már nem volt idejük. Nem találtam olyan dokumentumot, amely alátámasztotta volna ezt az állítást. 4 Az internálótábor parancsnoksága nem volt ebben következetes, mivel más esetekben a jelentkezési kötelezettségre vonatkozó kitételt áthúzta a szabaduló levélen. 5 Azonnal bevonulni kötelesek a 16-20 éves leventék és a 21-48 éves férfiak. Zalai Összetartás, 1944. december 9. 5.; Bevonulási parancs. Zalai Összetartás, 1944. december 13. 4. 6 Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL) Országos Levéltára (a továbbiakban: OL), Film tár 16721. db. 275. Idézi: Teleki Eva: Nyilas uralom Magyarországon. 1944. október 16. - 1945. április 4. Bp. 1974. A frontvonal azonban megmerevedett s emiatt a nyilasok közül is csak kevesen hagyták el Zala megyét, sőt még arra is volt idejük, hogy újjászervezzék a közigazgatást. Különösen nagy energiát fordítottak a front közelsége miatt a rend fenntartására, ami egyet jelentett azzal, hogy a lakosságot teljesen alárendelték a háborús igényeknek. Gyakori razziákkal próbálták megakadályozni a hadsereg bomlását, folyamatosan hangsúlyozva a honvédelem érdekeit. A leventéket is mozgósították a megyében, 1944. december 8-án nagyobb számban. Elsősorban a Zalaegerszeg- Rédics útvonaltól délre eső községekből soroztak: egymás után adták ki a 16-48 év közötti férfiakat behívó parancsokat, amelyekkel a sárvári, körmendi és pápai központokba kellett bevonulniuk.5 Az elfogott be nem vonulókra és az őket búj tatokra statáriális ítélkezés várt. Az 1945. február 2-án tartott általános razzia alkalmával már összesen 7681 személy jutott erre a sorsra, és közülük 150 főt meg is gyilkoltak.6 A nagykanizsai toloncházak és a Jehova tanúi A kávégyári férfi internálótáborban 1939 és 1944 között mintegy 150-200 nazarénus és 170 Jehova tanúja raboskodott, az Erzsébet téri női táborban pedig körülbelül 80 Jehova tanúja és néhány nazarénus. Internálásukra az egyesülési szabadságról szóló 1938-as törvény, az 1939-es új honvédelmi törvény, egy, a „szekták” 156
