Századok – 2023
2023 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései (Keresztes Csaba)
TÖRTÉNETI IRODALOM tagja, illetve az 1937. évi pótválasztáson győzedelmeskedve ismét bejutott az országgyűlésbe. Politikai tevékenységének időszakában a Budapest közeli Sóskút plébánosa is volt, ahol 1912- től 1931-ig szolgált; ekkor Bicskére helyezték át. Az 1930-as évek elejétől aktív legitimistának számított, támogatta Habsburg Ottó királyként történő visszatérését, megalakítva a Nemzeti (Legitimista) Néppártot. Az általa szorgalmazott szociális népkirályság programja, egy kisebb fellendülési időszakot kivéve, nem tudott Magyarországon elterjedni, a legitimista mozgalom az évtized végére visszaszorult. Griger Miklós 1938. február 28-án hunyt el, és korábbi kérésének megfelelően Sóskúton temették el, ahol azt suttogták az emberek, hogy politikai ellenfelei mérgezték meg. Szellemi hagyatékából szerencsére nemcsak beszédei és néhány levele maradt fenn, hanem a sóskúti Historia Domu^w rögzített feljegyzései is, amelyek voltaképpen visszaemlékezések. A Griger papelődei és utódai által is vezetett, erősen eklektikus szöveganyag a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárba került. A forrás meglehetősen ismert volt, helytörténészek fel is használták munkájuk során, azonban a benne rejlő ismeretek régóta a nagyközönség elé kívánkoztak. A levéltár igazgatója, Mózessy Gergely - aki Griger említett feljegyzéseit külön kötetben kívánta közreadni - értő módon nyúlt a témához: levéltárosként nemcsak az egyházmegye történetét ismeri, hanem azon korszakét is, amelyben Griger Miklós életművének legjelentősebb részét alkotta, egyházi emberként és homo politicusként egyaránt. A feljegyzésekként kiadott forrást precíz magyarázó szöveg vezeti fel, számba véve a szerző legfőbb életrajzi adatait, egyházi pályájának állomásait, politikai szerepvállalásának ismertebb szakaszait. Legalább ennyire fontos, hogy Mózessy a művet szakértő módon, mindenre kiterjedően magyarázó lábjegyzetekkel látta el. Ezeknek köszönhetően pontosabb képet kapunk a szövegben szereplő egyházi személyekről, valamint megismerjük a lejegyzett egyházi és nagypolitikai események pontos hátterét is. A püspöki levéltár más iratanyagai pedig árnyalják, kiegészítik, nem egy esetben helyesbítik a Griger által leírtakat. Ügy is mondhatjuk: a profi módon megalkotott jegyzetanyag több helyen „kiigazítja” a visszaemlékezést, nem hagyva feledésben a valóban történteket. Néhány megjegyzés azonban idekívánkozik, mindenekelőtt az, hogy a már megjelent kiadványok adatait bátrabban össze kellett volna vetni a plébános feljegyzéseivel. Például A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918—1919 (Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. Székesfehérvár, 1968) című kötet közli Grigernek a kormánybiztoshoz kézzel írt és sürgős intézkedését kérő levelét. (46.) Emellett hasznosítani lehetett volna egy, a korszak helytörténetéről szóló, a közreadó által nem említett művet is (Ábel Julianna: Sóskút a II. világháború előtt. [Sóskúti füzetek 4.] Griger M. Emlékére Sóskút Községért Közhasznú Alapítvány, Sóskút, 2015). A szerkesztő retrospektívnek nevezi a feljegyzéseket, ugyanis Griger Miklós nem közvetlenül az események után, hanem évekkel később vetette papírra a vele és a községben történteket. Griger Miklós feljegyzései nagyobb részt lokális eseményekre összpontosítanak, és jelentős részben a magyar történelem egyik sorsfordító időszakának, az 1918-1920 közötti éveknek a Sóskúton lezajlott történéseit taglalják részletező módon. Ez az országot megrázó időszak a községben hasonló hatásokat váltott ki, mint oly sok más helyen: a rend és a közbiztonság felborult, a forradalmi düh sokakat magával ragadott. A frontról visszatérő katonák olyan dolgokra vetemedtek, amelyekre később már ők maguk sem voltak büszkék. Szép példája a keresztényi megbocsátásnak, hogy Griger az 1918-ban leginkább exponált lázadóval mint jókezű kőművessel tataroztatta utóbb a plébánia épületét. Griger Sóskútról Bicskére való távozása küszöbén sok bejegyzést törölt, olvashatatlanná tett, ám a megmaradtak így is bőségesek, és gazdag forrásbázisul szolgálnak. (Jelen sorok szerzőjében felmerült, hogy valamely modern technikával meg lehetne-e ismerni a kisatírozott adatokat?) Jó lett volna viszont a közölt személyneveket ellenőrizni, a helyes névformát kideríteni (a „Krenkó” vezetéknév bizonyára Chrenko, a „Veszli” valójában Vészeli, a „Ferrágner” 1226
