Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
A SWARCZ-ÜGY - hosszú fejlődés eredményeképpen, nagyjából a 15. századra szilárdult meg hazánkban.42 A fizetendő perköltségek több részből tevődtek össze: a pervesztes által fizetendő bírság, a permenet különféle díjai, valamint a bírónak, illetve a hiteles helynek már az Árpád-kortól kezdve illetékként fizetett kilenced és tized.43 Mindezek mellett a 15. századra a pergyőztes által vállalt különféle, a perrel öszszefüggő költségek is hozzáadódtak a kártérítéshez.44 42 A témára összefoglalóan, további szakirodalommal lásd Király Lilla: A szegényjogtól a jogi segítségnyújtásig. (Institutiones Juris. Dialóg Juris Szakkönyvek) Bp.-Pécs 2012. 119-123. 43 Király L.: A szegényjogtól i. m. 120-122.; Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a Vegyes-házi királyok alatt. Bp. 1899. 442-450.; B. Halász Eva: A decima et nona az Anjou- és a Zsigmond-korban. Történelmi Szemle 61. (2019) 571—591. 44 Király L.: A szegényjogtól i. m. 122-123. 45 A hazai számadások jellemzőire lásd Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp. 1885. Ill —XIII.; Kubinyi András: A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán (Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből). Agrártörténeti Szemle 6. (1964) 371-380.; Nógrády Árpád: Kanizsai László számadás könyve. (História Könyvtár. Okmánytárak 8.) Bp. 2011. 8-10. 46 Például „Exposita ante emptionem vinee”, valamint „Anno Domini 1485 et sexta etc. Exposita vinee contentiose ante emptionem eiusdem”. DF 215269. és DF 215199. 47 Például az 1487. évi költségek esetében így: „Summa omni expositorum supervocatorum facit fi XXVIIi d XXXVII”. DF 215269. A két bártfai feljegyzésünk 1487-ig tartalmilag szinte teljes mértékben megegyezik egymással, ugyanis a nádor haláláig a perre fordított kiadások mind a kettőben tételesen szerepelnek, és a feltüntetett összegek is nagyrészt azonosak bennük. A legfontosabb különbség a kettő között az, hogy az 1485 és 1487 között vezetett forrásunk a két szőlő számadását is tartalmazza, amit a másik, 1496-ig vezetett feljegyzésből kihagytak. A két szöveg felépítése és adatszerkezete a szokásos hazai számadáskészítési gyakorlatot mutatja,45 a dokumentumot alkotó bejegyzéseket mindkettőben tematika és évkör alapján csoportosították, eléjük pedig alcímeket szúrtak be, amelyek után a szokásos „Item ” sorkezdetek után írták az egymástól elkülöníthető kiadási tételeket (ezen belül pedig az altételeket). Az egyes sorok a legtöbb esetben a pénz címzettjét, kiküldetés esetén az úti célt, a kiadás tárgyát, majd a sor végén a kifizetett összeget tartalmazzák forintban és dénárban, szinte kizárólagosan római számjegyekkel lejegyezve. A pénz átadásának dátuma is szerepel olykor az egyes tételeknél, de nem következetes módon, valójában csak az 1490-es évek bejegyzéseinél válik ez a gyakorlat általánossá. A két forrás közötti hasonlóság azonban mindössze tartalmi, nem pedig szövegszerű, tehát bizonyosan nem az történt, hogy egyiket a másikról szó szerint lemásolták volna. A két dokumentum közötti különbség megjelenik már az alcímekben is,46 de abból is kitűnik, hogy a korábbi, 1485-1487 közötti számadás egyes bekezdéseinek kiadásait bizonyos időközönként összesítették,47 ami az 1485—1496 közötti forrásunkból teljes mértékben hiányzik. További különbséget 122
