Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gulyás László Szabolcs: A Swarcz-ügy. Perlogisztika és perköltségek Magyarországon a középkor végén
GULYÁS LÁSZLÓ SZABOLCS jelent, hogy az egyes kiadási tételek számszerű megformálása is eltér olykor egymástól. Az 1485—1487 közötti számadás szerzője ugyanis többször használja az összegek forintban történő részletezésénél a német őrt (negyed) és drittel (harmad) kifejezéseket is, szemben a másik forrásunk szerzőjével. Olykor a fizetett összegekkel kapcsolatos indoklás részletessége sem egyforma. Például amikor a polgárok küldöttei i486 tavaszán megjelentek a tálylyai tanács színe előtt a legelső bírói döntésre, az 1485-1487. évi összeírásban csak Mager Györgyöt és Stock Miklóst említik meg a város küldötteiként, ám az 1485—1496 között vezetett forrásunk szerint Lang Mihály és Cipszer Pál is jelen voltak Tállyán. Előző forrásunk alapján az útjuk 11 forintba és két drittelbe került (exposita sunt fl XI drittel II), míg a másikban az összeget forintban és dénárban adják meg precízen (impensis fl XI d LXVI). Az utóbbiban szereplő bejegyzés szerint ugyanők ugyanekkor 5 forintot költöttek csukára és heringre, míg a csak a korábbi időszakra vonatkozó perköltségjegyzék ezt részletezi is. Ezek szerint az említett küldöttek 4 forint 37 dénárt költöttek csukára és heringre, míg a szolgáik 2 és fél orrért kaptak halat, de nekik már csak hering jutott. A két tétel természetesen pontosan 5 forintot tett ki együtt, azaz a részletezett érték lényegében megegyezik a másik forrás bejegyzésével.48 48 „Eisdem tunc temporis pro luteis et allecibus fl Ilii d XXXVII. Item ad idem famulis pro allecibus ort Ili.”-DF 215269. 49 Erre összefoglalóan lásd Gulyás L. Sz.: Csontos Éliás i. m. A fentiek alapján a két dokumentum keletkezésének körülményeit és a közöttük fennálló kapcsolatot a következőképpen magyarázhatjuk. Fontos kiemelni, hogy az ezekben szereplő költségek egy részét nem kifejezetten a per miatt jegyezték le. A szőlő megvásárlásával kapcsolatos kiadásokat — akárcsak bármilyen más, hasonló jellegű kiadást — a szokásos városi számadás-készítési gyakorlat alapján rögzítették, még jóval a per megindulása előtt, hogy a város költségvetéséből erre kiutalt pénzzel el lehessen számolni. Ugyanez vonatkozik a szőlőművelési költségekre is. A bártfaiak megbízásából a hegyaljai szőlőikben tevékenykedő vincellérek megszokott eljárása volt a középkor végén, hogy a várostól rendszeresen átvett összeggel írásban számoltak el, részletezve, hogy azt pontosan mire fordították.49 A szőlőszezon végén ezek a vincellérszámadások rendszeresen a tanács elé kerültek, amely ezeket letisztázta és bevezette a városi számadáskönyvekbe. Amikor a per i486 tavaszán elindult, a város a korabeli gyakorlat alapján rögzíteni kezdte az ezzel kapcsolatos különféle költségeket is, abban a reményben, hogy miután Swarcz György keresetét a bírák elutasítják, ennek alapján behajthatják majd tőle a kiadásaikat. 123
