Századok – 2023

2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989

RÓKA ENIKŐ A nyilvánosságban megjelent mondatokkal párhuzamosan a háttérben is élénk vita folyt a gyűjtés irányairól, amit egy 1981-es múzeumi felügyeleti jelentés indított el, s ami 1983—1984 körül jutott nyugvópontra. Bár maga a jelentés nem ismert, az arról 1982-ben, a múzeumban folytatott vita igen. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a vizsgálat számonkérte, hogy a gyűjtemény egy része nem közvet­lenül várostörténeti jellegű, s azt is kimondták, hogy „nincs budapesti iskola”. Földes Emília azzal vágott vissza, hogy „egy várostörténeti múzeumnak köte­lessége közé tartozik az is, hogy a város szellemi életét dokumentálja. Szellemi életének szerves része a képzőművészet maga”, s Derkovits és Csernus példájával igyekezett alátámasztani, mennyire fontos, hogy ezekkel az alkotásokkal egy-egy korszak komplex képét meg lehessen rajzolni. Ami pedig a budapesti iskola létét vagy nem létét illeti, leszögezte: „Budapest döntő szerepet játszik az ország szelle­mi életében”, s például a Gresham-kör képviselői „meghatározták a magyar mű­vészet fejlődését is, de kitörölhetetlenül Budapesthez tartoztak”. Mravik László, aki az értekezlet jegyzőkönyve szerint a Művelődésügyi Minisztérium osztály­vezetőjeként vett részt a megbeszélésen, határozottan a képzőművészeti gyűjtési koncepció védelmére kelt. Véleménye szerint „csak budapesti iskola van a kép­zőművészetben”, a BTM országos gyűjtőkörű, és két utat vázolt a gyűjtemény számára: vagy létrejön egy önálló Fővárosi Képtár, amit maga túl nagy vállalás­nak gondolt, vagy minden gyűjtéssel kapcsolatos kérdést „a BTM művészettörté­neti osztályának a hatáskörébe kell a jövőben utalni”. Néhány megjegyzése emel­lett arra utal, hogy a muzeológusok félelme nem volt alaptalan: „[...] a Magyar Nemzeti Galéria a modern gyűjtés tekintetében eléggé szerény munkát végzett évtizedeken keresztül. Még azt is lehet mondani, hogy kontraszelekciós tevékeny­séget. Olyan értékdevalváló munka folyt ott, ami óhatatlan réseket teremtett arra, hogy egy jó elképzelésekkel működő gyűjtemény megpróbálja felvállalni ennek a pótlását.”128 E mondatok alapján nem kizárt, hogy valóban felmerült, hogy a Nemzeti Galéria hiányosságait a BTM képzőművészeti gyűjteményi anyagának elvételével kompenzálják, s ez legalábbis a szakfelügyeleti szintig eljutott. Nyilván e jelentés árnyékában íródott már az 1983-as munkaterv is, melyben hangsú­lyozták, hogy „kizárólag azokat a képzőművészeti alkotásokat gyűjtjük, amelyek valamilyen (sic) módon dokumentálják a főváros művészeti fejlődését, változását, szellemi arculatának átalakulását az uj- és legújabb korban”. Ugyanitt jelezték, hogy a „BTM képzőművészeti gyűjtésének profilja még nem lezárt ügy s a fel­ügyeleti vizsgálat tapasztalatainak értékelésénél részletesen foglalkozunk majd e 128 BTM RA M. 247-82. Az 1981. évi felügyeleti vizsgálat jelentését megtárgyaló értekezlet jegyző­könyve, 1982. márc. 23., 11-27. 1167

Next

/
Oldalképek
Tartalom