Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
KL ÉRTÉKHALMOZÁS CSENDES ÉVTIZEDEI dik felére már a neoavantgárd generáció művei és a legújabb kortárs tendenciákhoz sorolható alkotások is elkezdtek bekerülni a gyűjteménybe: Galántai György Szabadság-börtön című műve,119 El Kazovszkij Az utolsó állat és a ruméliai csillagos még számos további alkotása,120 Erdély Miklós grafikái,121 és még sorolhatnánk. 119 Ltsz. KM. 87. 11; KM-FKI Vételek 1987 dosszié. Vételi felterjesztés, 1987. júl. 14. 120 Ltsz. KM. 88.40.1-15, KM. 88. 41-44; KM-FKI Vételek 1988-1989 dosszié. Vételi felterjesztés, 1988. nov. 18. 121 Ltsz. KM. 2019.49.1. 1986-os vásárlás. 122 Földes E.: A Fővárosi Képtár története i. m. 27.; K. Végh K: A Budapesti Történeti Múzeum i. m. 150. 123 FöldesE.: A Fővárosi Képtár története i. m. 29-30. 124 Ltsz. KM. 129-131; KM-FKI Vételi felterjesztés 1982, 1983, 1984 dosszié. Vételi felterjesztés 1983. szept. 1. 125 Interjú Mattyasovszky Péterrel i. m. 126 „Ami a Budapest centrikusságot illeti, ezt mint kiállítási és gyűjtési szempontot egyaránt mondvacsináltnak és primitívnek éreztük.” - írta Nagy Zoltán kritikus, és a BTM képzőművészeti gyűjteményének pozitív irányait szembeszegezte a Magyar Nemzeti Galériával, amely egy korábbi kiállításon saját értékrendjéről „lesújtó bizonyítványt” állított ki. - NagyZ.: Harminc év képei és szobrai i. m. 31. 127 L. M.: Századok üzenete. Képzőművészetünk múltja és jelene a Kiscelli Múzeumban. Veszprémi Napló, 1983. október 28. 5. 1983-ban a Kiscelli Múzeum az épületrekonstrukció befejezését egy átfogó, a gyűjteményt a 18. századtól a kortársakig bemutató képzőművészeti kiállítással ünnepelte, melyet a muzeológusok munkáját végig támogató Németh Lajos nyitott meg.122 A rendezés alkalmat adott a meglévő anyag értékelésére, a hiányok felmérésére és az új irányok kijelölésére.123 Keserű Ilona 1969-es Forma III (1969), Szuszéktanulmány (1968) és Hullámos (1972) című képeit 1983-ban épp erre az új kiscelli gyűjteményi kiállításra hivatkozva vették meg, mint „létfontosságú” darabokat.124 Bár a szerzeményezés friss szemlélettel haladt, és a gyűjtemény végre több alkalommal is láthatóvá vált, ezzel párhuzamosan mégis kezdetét vette egy hosszan tartó legitimációs válság. Mattyasovszky elbeszélése szerint az 1980-as évektől „folyamatosan jelen volt a félelem, hogy elveszik az anyagot, viszik a Galériába, mert nincs ennek létjogosultsága, minek a fővárosnak önálló gyűjtemény, amikor ott a Nemzeti Galéria”.125 Már az 1977-es kiállításon feltűnt, hogy nem lehet tovább a Budapest fókuszú gyűjtés címszava mögé bújni, hiszen az amúgy dicsérő szándékú kritikákban megfogalmazódott, hogy az évtizedek alatt összeállt kollekció jobban mutatja a háború utáni művészet irányait, mint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye.126 A generációkon átívelő trauma, a kollektív emlékezet táplálta azt a félelmet, hogy az MNG hiányai esetleg a BTM képzőművészeti gyűjteményével lennének pótolhatók. A helyzetet csak nehezítette, és a múlt megismétlődésének rémképét idézte fel az 1983-as új állandó kiállítás kapcsán megjelent, mégoly jószándékú cikkek megfogalmazása, miszerint „a bemutató jól egészíti ki a Magyar Nemzeti Galéria képzőművészeti anyagát”.127 1166
