Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
KL ÉRTÉKHALMOZÁS CSENDES ÉVTIZEDEI első főigazgatójának rangos és megdönthetetlen pozíciójából, a kiemelkedő művészettörténeti jelentőségű első képtári gyűjtemény birtokában megengedhette magának, hogy Budapest sajátos művészeti profilja mellett érveljen, s ezzel alátámassza az új budapesti képzőművészeti gyűjtemény létjogosultságát. Véleménye szerint a főváros nemcsak a pezsgő művészeti közélet, kiállítási nyilvánosság miatt játszott jelentős szerepet a 19-20. századi képzőművészet alakulásában, de „ez a folyamat elképzelhetetlen lett volna Budapest forrongó atmoszférája, az erősödő munkásmozgalom és a hozzá csatlakozó demokratikus értelmiség intellektuális központjának befolyása nélkül”. Az ízlésbeli és politikai radikalizmus nézete szerint itt kapcsolódott össze, s ebben rejlik sajátossága: „A szocialista realizmus legbecsesebb tradícióit a főváros teremtette meg, nem túlzás tehát legújabbkori képzőművészetünk legfejlődőképesebb törekvéseit »budapesti iskola« néven öszszefoglalni.”20 Ennek alátámasztására az 1950-es évek közepétől megváltozó, a modernizmus egyes elemeit és művészeit elfogadó kánon szellemében a Nyolcak művészcsoport, Derkovits Gyula és a Szocialista Képzőművészek Csoportjának a példáját emelte ki, majd külön kitért a felszabadulás utáni időszak monumentális műfajaira.21 Ez utóbbiak Pogány érvelésében Budapest képzőművészeti jelentőségének máig tartó folytonosságát mutatják, s mint látni fogjuk, hamarosan a múzeum gyűjtemény gyarapításának is a fókuszába kerültek. Az 1959. évi tanácsi határozathoz képest újdonság Pogány szövegében az elődök, a két világháború közötti, korábban formalistának bélyegzett modern alkotók beemelése, s ezzel Budapest művészetére vonatkozóan a 19. századtól és különösen a századfordulótól kontinuus és rendszerkompatibilis (művészet) történeti narratíva megteremtése. Felmerülhet a kérdés, hogy Pogány pálfordulásának mi lehetett az oka. Bár egyértelmű forrásunk erre vonatkozóan nincsen, sejthető, hogy az új ideológiai alapokon létrehozandó gyűjtemény az ő helyzetét már nem rendíthette meg, sőt, bizonyos értelemben biztonságot is adhatott. Pogány, aki a negyvenes évektől számos változást élt meg a múzeumügyben, aktív szereplője volt a gyűjteményi átrendezéseknek, pontosan tudta, hogy jobb, ha a főváros egy második, saját múzeuma kezelésében lévő gyűjteményt épít, mert ezzel biztosítható, hogy 20 A felszabadult Budapest művészete. Kiállítási katalógus. (A kiállítást rendezte: Bertalan Vilmos, Csap Erzsébet, Kovács Ferenc, Pogány O. Gábor, Polgár Károly és Szabó István.) Összeáll. Csap Erzsébet. Bp. 1960. 5-7.; Seenger Ervin: Az Újkori Osztály - Kiscelli Múzeum - története. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XVI. Szerk. Tarjányi Sándor. Bp. 1964. 40. 21 Ennek paradigmatikus példája az 1956-57 körül nyugvópontra jutott Derkovits-vita. Lásd Tímár Árpád: Derkovits-vita, 1954-56. In: Artes Salubres V. Derkovits Gyula centenárium. Szerk. Lőrincz Zoltán. Szombathely 1994. 37-51.; Standeisky Eva: Kisajátítások. Derkovits a változó időben. In: Derkovits. A művész és kora. Szerk. Bakos Katalin - Zwickl András. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2014/2.) Bp. 2014. 122-135. 1146
