Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
RÓKA ENIKŐ a kultúrpolitikai pozíciókban beállt esetleges változások se módosítsák a létrejött és számára tökéletesen megfelelő status quot. Az MNG-vel való együttműködés, a kultúrpolitikai és ideológiai legitimáció, valamint a sikeresen megrendezett tárlat nem maradt hatástalan. A kiállítás előkészítése és megvalósítása során felélénkült az egyeztetés a Fővárosi Tanács Népművelési Osztálya és az alá tartozó BTM között, a kezdeti gyűjteményépítési koncepció finomodott és kibővült. A fennmaradt iratokból úgy tűnik, kétféle álláspont feszült egymásnak. Bertalan Vilmos (1911-1985), a BTM Újkori Osztályának vezetője a korábbi (1956-1961 közötti) gyűjtési elveket kárhoztatta, mert azokat szerinte „bizonyos fokig egy szűkkörű »városi« szemlélet korlátozta”,22 ezzel szemben a Népművelési Osztály számára 1961. május 23-án benyújtott A Budapesti Képzőművészeti Gyűjtemény helyzete és fejlesztési terve című elaborátumában a művészet és társadalom összefüggéseit hangsúlyozta a főváros történeti kontextusában. Bertalan Pogánnyal szorosan együtt dolgozott A felszabadult Budapest művészete kiállításon, és sejthetően képzőművészeti kérdésekben vallott nézeteik sem álltak távol egymástól. A gyűjtés irányai kapcsán így fogalmazott: „A szigorúan értelmezett várostörténeti szemlélettől el is tekinthetünk azoknál a művészeknél, akiknek működése egyrészt szorosan Budapesthez kapcsolódik, másrészt ha művészettörténeti jelentőségük, az adott történeti pillanatban betöltött haladó szerepük ezt indokolja.”23 Bertalan tehát - óvatosan ugyan, és a kultúrpolitikai szempontból értelmezhető „haladó” kifejezés mögé bújtatva, de — ezzel teret nyitott a gyűjtési program kitágítása előtt, kérdés már csak az volt, hogy ezt elfogadja-e a Fővárosi Tanács. 22 BTM RA ia. Bertalan Vilmos: Helyzetjelentés a szintetikus feldolgozási feladatok terén való előrehaladásról, 1961. máj. 15. 2. 23 BTM RA ia. Bertalan Vilmos: A Budapesti Képzőművészeti Gyűjtemény helyzete és fejlesztési terve, 1961. máj. 23. 4-5. A budapesti kulturális jelentést 1959-ben benyújtó Dr. Gyalmos János Bertalan Vilmossal szemben a múzeum urbanisztikai jellegének megtartása mellett érvelt. A Fővárosi Tanács Népművelési Osztálya Képzőművészeti Csoportjának 1961. június 8-án megrendezett kibővített értekezletén Dr. Gyalmos egyértelműen megfogalmazta, hogy a múzeumnak a „Budapest a művészetben” témához megfelelő anyaggal kell rendelkeznie, vagyis a városábrázolások és a városban megjelenő alkotások begyűjtése a fő feladata. A koncepcionális eltérések mellett az időhatárok kérdése is felmerült, s Bertalan az ülésen nyíltan rá is kérdezett: „van-e mód 1945 előtti anyagok beszerzésére?” Mivel az 1959-es határozatban csak kortárs képzőművészeti pályázati anyag szerepelt, ez döntő jelentőséggel bírt a jövőre nézve. A budapesti köztéri szobrászat múzeumi archiválásának feladata és a város monumentális építészeti dekorációinak megőrzése billentette át a döntéshozókat, 1147
