Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Baráth Katalin: Stadionok közadakozásból. A korai sportpályák támogatói az FTC és az MTK történetében, 1909–1912
BARÁTH KATALIN kínálata terén a változás hajtóerejeként lépnek fel, megpróbálják növelni az iparág eredményességét, javítani a fogyasztói élményt vagy fölkelteni az érdeklődést a sporttermékek iránt olyan eszközökkel, mint például új piacok bevonása, új termékek létrehozása”.5 Utóbbiak lehetnek kevésbé kézzel foghatók is, mint például a bajnokságok megszervezése. 5 Uo. 188. 6 Uo. 192. Számunkra különösen fontos a sportvállalkozó-definíció kifejtésének két további kitétele. Az egyik, hogy a klubrészvényesek között — legyenek bár szurkolók vagy befektetők — nem tekinthetünk mindenkit sportvállalkozónak, csak azokat, akik döntéseikkel valamilyen módon irányt képesek szabni a részvénytársaságba szervezett sportvállalkozás politikájának. A másik pedig, hogy Vamplew határozottan ajánlja az úgynevezett „társadalmi vállalkozó” (social entrepreneur) kategóriájának bevonását a sportvállalkozó szerepét tisztázandó, aláhúzva, hogy a profitkeresés, bár kezdettől része volt a modern sportnak, nem kizárólagosan határozta meg a (sport)ipar szerkezetét, sőt. Tevékenységével az említett társadalmi vállalkozó a társadalmi megtérülésre tör, ámbár lehetnek közben profitorientált üzleti céljai is. Vamplew a fönti érveket a sportvállalkozó soktényezős tipológiájának kidolgozásában kamatoztatja. E tipológiáról annyit föltétlenül hasznos említenünk, hogy négy sportvállalkozás-alaptípus szerepel benne a sporttermékkel elérendő célok alapján. E célok: 1. közvetlen bevétel a sporttermékből (ilyen vállalkozástípus például a pályatulajdonos vagy egy jótékonysági szervezet), 2. közvetett bevétel (stadionépítők, sörgyárak, az eseményt közvetítő média stb.), 3. szellemi—pszichés bevétel (elismerésre, reklámra — is — vágyó csapattulajdonos vagy jótékonysági szervezet), 4. nem profit jellegű cél (egészségesebb lakosságot vizionáló helyi vagy országos kormányzat, a fegyelem javítását kívánó iskola vagy erősebb szolidaritást előirányzó munkásszervezetek stb.).6 Mindebből látható, hogy a sportvállalkozót párhuzamosan több cél is sarkallhatja. A tipológiából kitűnik az is, hogy a mecenatúra fogalma gyakorta kerülhet átfedésbe a vállalkozás fogalmával, mindenekelőtt a társadalmi vállalkozáséval, ami segítségünkre lehet a későbbiekben tárgyalt sportrészvénytársaságok mögött fölsejlő eltérő szándékok azonosításában. Ezek alapján föltehető a kérdés, hogy a sportvállalkozás fogalma nem érvényesíthető-e mindazokra a tevékenységekre, amelyeket a sportban mecenatúraként szokás fölfogni. A mecenatúra vizsgálatának talán legérdekfeszítőbb dimenziója éppen az, hogy megragadható-e egyáltalán olyan támogatói gyakorlat, amelyből hiányzik az érdek. Kijelenthetjük-e, hogy a mecenatúra nem más, mint közvetett haszonra törekvő társadalmi vállalkozás? 1117
