Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN mutatkozott a kulturális modernitásra, mint a hasonló vagyoni szintű nem zsidó rétegek, nem jelenti azt, hogy ez a nyitottság a zsidó nagypolgárságon belül domináns vagy akár csak jellemző lett volna. 1905-ben a Lipótvárosi Kaszinó irodalmi díjat alapított költői, irodalomtörténeti, „esetleg” tudományos művek jutalmazására. Az egy évvel később megalakuló zsűriben Rákosi Jenő elnöklete alatt Heinrich Gusztáv, Beöthy Zsolt, Marczali Henrik, Alexander Bernât és Pollák Illés foglaltak helyet. Amint a nevek alapján gyanítható, megveszekedett modernitás jutalmazásáról itt nem lehetett szó, és nem is volt. Az első, 1908-ban kiosztott irodalmi díjban Gáspár Ferenc hajóorvos részesült Föld körül című művével. Három évvel később a kaszinó Herman Ottónak ítélte oda irodalmi díját, A magyarok nagy ősfoglalkozdsa címmel két évvel korábban megjelent munkájáért.102 102 A Lipótvárosi Casino 1905. évi jelentése és zárszámadása. Bp. 1906. 3M.; A Lipótvárosi Casino 1906. évi jelentése és zárszámadása. Bp. 1907. 5.; A Lipótvárosi Casino 1908. évi jelentése és zárszámadása. Bp. 1909. 4.; A Budapesti Lipótvárosi Casino 1911. évi jelentése és zárszámadása. Bp. 1912. 4-5. 103 Molnár Ferenc: A kis tömzsi fekete fiú. In: Ketten beszélnek. Tárcák, rajzok. Bp. 1909. 125. Végül, ha a Lipótvárosban divat volt is a művészeti modernség, nem biztos, hogy a rajongásban mindenki őszintén osztozott. Amint egy fiatal — nem kimondva, de egyértelműen zsidó és jómódú - leány magyarázza barátnőjének Molnár Ferenc kötetben 1909-ben megjelent tárcájában, „a mama modern képeket vásárol, pedig tudom, hogy nem érti őket és titokban imádja az olyan olajnyomatokat, a miken fölkel a hold és egy pásztorfiú felfútt pofával furulyázik”.103 BOURGEOIS JEWISH PATRONS IN THE DUALIST ERA By Miklós Konrád SUMMARY By the beginning of the twentieth century, the Jewish upper bourgeoisie had replaced the aristocracy as patrons of Hungarian scientific and, above all, artistic life. This article provides an overview of the main areas in which upper-class Jews distinguished themselves as patrons. The article then examines contemporary perceptions of this “Jewish” patronage, and concludes with some hypotheses about the motivations of the main Jewish patrons presented earlier. The article argues that the progressive acculturation of Hungary’s Jews, and their ever-increasing heterogeneity—a heterogeneity that is as much social as it is ideological and identity-based—makes it impossible to speak of any “Jewish patronage”, in the sense of an activity that had as its source in, or could be explained by, the Jewishness of the patrons. 1114
