Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN család.”70 Nem mellékes azonban, hogy aki a regényben így méltatja a zsidók szerepét, az a főhős apjának, Sátordy Miskának a feleségét elcsábító és romlásba döntő, öntelt, hazudozó, csaló és sikkasztó, legkevésbé sem szimpatikus Hintáss Gyula. 70 Babits Mihály: Halálfiai. (Babits Mihály művei) Bp. 1984. 402. 71 Az oláhok vitézsége. Pesti Hírlap, 1907. március 21.1. 72 Dömötör L: Egy művészeti propagáló i. m. 31. 73 Bródy Miksa - Pásztor Árpád - Szomaházy István: Lipótváros. Nyolcvan kis történet. Bp. E. n. [1913.] Egyes támogatottak vegyes érzelmeinél meglepőbb ugyanakkor, hogy a jelentős mértékben zsidók által írt országos liberális napilapok csak ritkán méltatták a — kimondva-kimondatlanul zsidó - nagypolgárság mecenatúráját, a témát is inkább csak mellékesen hozták fel. így tett 1907-ben a Pesti Hírlap névtelen szerzője a romániai pogromok kapcsán megjelent cikkben, amelyben a pogromok hazai előfordulását már csak azért is elképzelhetetlennek tartotta, mivel vágyálmában a zsidógyűlöletnek Magyarországon semmi sem adhatott tápot: „A magyarországi zsidó legnagyobb részben már magyar zsidó, valósággal része a nemzetnek. A magyar nemzeti eszmének, a sovinizmusnak, a magyar függetlenségnek leglelkesebb hívei a magyar zsidók, s magyar irodalmat és művészetet az ő pártfogásuk nélkül elképzelni sem tudnánk.”71 Ernst Lajosról írt röpiratában a nem zsidó Dömötör István a műgyűjtő-mecénás zsidóságára csak burkoltan utalva, ám szerepét kifejezetten méltatva, sőt példaként állítva felelt saját kérdésére, vajon mi hajtja Ernst Lajost: „Miért van az, hogy épp a régi magyar gloire nekünk tragikusan szép dokumentumait szedegeti össze? Hogy Ernst Lajos írt és rajzolt hungaricumok után kutat, amikor annak a világnak, életnek, társadalomnak, amelyről rég beszáradt kalamárisok és gyöngéd ecsetek nyomai szólnak, - a történelmi magyarságnak s a benne szerepelt osztálynak ma Ernst Lajos nem exponense s nem is csöndes maradéka? Választ erre olyat, ami kielégítsen, adni nem tudunk. Azt ellenben tudjuk, hogy a társadalom összes pontjain, ahol munka folyik, ily érzésekből szőtt s így dolgozó embereket magunknak minél többet kívánunk. Mert ily emberek sokasodásán fordul, hogy a föld, amelyen voltunk és vagyunk, nem csak geológiailag számítson a rákövetkező idők térképében. Gazdag kultúra, gazdag jövő, gazdag magyarság.”72 Tekintve, hogy a szatírára kiélezett szórakoztató irodalom a Lipótvárost sznob, de egyúttal műveletlen és a kultúra iránt érzéketlen közegként mutatta be,73 nem meglepő, hogy a zsidó mecénásokról nyújtott ábrázolása sem volt kedvező. Ambrus Zoltán Berzsenyi báró és családja címmel először 1902-ben megjelent, párbeszédes jeleneteket sorakoztató könyvében a kikeresztelkedett Berzsenyi báró estélyekkel összekötött koncertsorozatot óhajt szervezni, hivatalosan mert „segélyezni, pártolni” kívánja a zenét, mégpedig „nem csekély arányokban”; valójában hogy minél több „exczellencziás és méltóságos” keresztény vendég jelenjen meg otthonában. A zene nem érdekli, nem is ért hozzá, a fellépő művészek „anyagi segélyezését” 1108
