Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
KONRÁD MIKLÓS illetően a szervezéssel megbízott fiatalemberrel bizalmasan közli: „A folyamodó művészek terjeszszék elő árszabályaikat; majd ki fogom választani közülük az előnyösebbeket. A vendégek, legyen ön nyugodt, nem fogják észrevenni a különbséget.”74 A festő Knopp Imre kapcsán, akit a Vidám Könyvtár 1910-ben megjelent anekdotagyűjteménye szerint a Lipótváros kedvelt, és minden estélyére meghívott, de képeit nem vette, a szerzők úgy látták: „A lipótvárosi mecénások ugyanis többnyire úgy támogatj ák a művészetet, hogy meghívják vacsorára a művészeket.”75 74 Ambrus Zoltán: Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről. Bp. 1906. 228-229., 232-233. 75 Molnár Ferenc et al: Bohemia. 60 kis krónika. Bp. É. n. [1910.] 47. 76 CsikváryJákó: Pesti levelek. III. Erdély 3. (1873) 3. sz. 32. 77 Miklóssy István: Magasabb fokú iskolaügyünk felekezeti viszonyai. Katholikus Szemle 21. (1907) 570.; Szén [Andor József]: A „Nyugat” kiadásai. Elet 2. (1910) 2. sz. 56.; Radisics Elemér: A magyar középosztály jövőjéről. Tekintettel a zsidóság térfoglalására. Bp. 1917. 11-12. 78 Petrássevich Géza: Magyarország és a zsidóság. Bp. 1899. 70. 79 Palágyi Lajos: A zsidók magyarsága. Egyenlőség, 1892. július 29. 2. 80 Soltész Adolf: A Lipótváros. A Jövő, 1897. május 14. 1. 81 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Üzenetek és magyarázatok. Vallással csereberélő művészek. Egyenlőség, 1908. augusztus 2. 4-5. A zsidókkal szemben ellenérzést tanúsító, illetve egyértelműen antiszemita szerzők olykor bizonyos elismeréssel írtak a zsidó mecénásokról, hol elkönyvelve adakozásuk mértékét, ám tagadva cselekedetük őszinteségét,76 hol - és a dualizmus utolsó két évtizedében ez volt a gyakoribb — áldozatkészségük példájával ostorozva saját táboruk e téren elégtelennek minősített teljesítményét.77 A századforduló egyik legkiforrottabb antiszemita röpiratának szerzője, a néppárti Alkotmány közgazdasági rovat vezetőjeként dolgozó Petrássevich Géza szintúgy elismerte, hogy a zsidók anyagilag jelentősen hozzájárultak „a kultúra emeléséhez”, ám rögtön hozzátette: „azoknak a rengeteg összegeknek 1 százalékos kamataiból, a melyeket a szegény keresztény néptől elraboltak”.78 A zsidók mecénási tevékenységéhez a legellentmondásosabb hozzáállás a neológ felekezeti világ, a zsidó lapok és évkönyvek szerzői részéről tapasztalható. A hazai zsidósággal szemben megfogalmazott kritikákra, illetve kifejezetten antiszemita vádakra a zsidók „teljesítményének” felmutatásával válaszoló írások a mecénásokról is rendre megemlékeztek. „Kik vesznek magyar könyveket? Zsidók. Kik járnak magyar színházban? Zsidók. Kik pártolnak minden magyar kulturális czélt? Zsidók”, sorolta Palágyi Lajos 1892-ben.79 „A Lipótvárost ott látjuk az irodalom és művészet - a magyar irodalom és művészet pártolóinak legelső soraiban”, hangoztatta Soltész Adolf 1897-ben.80 Ugyanez a közeg azonban ugyanezt a Lipótvárost rendre ostorozta is, amiért nem tagadta meg támogatását a nyíltan karrierizmusból kikeresztelkedett és ekképpen a zsidó közösséget szimbolikusan arcul csapó zsidó művészektől;81 nem támogatta kellőképpen a zsidó tárgyú képeket festő művészeket, mivel „inkább Mária-képek mellett szeret 1109
