Századok – 2023
2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szilágyi Zsolt: Ismeretlen Alföld. A táj területi egyenlőtlenségei a 20. század elején (Koloh Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM A harmadik fejezet (Sűrűség középpontjában a városok térbeli sűrűségének rekonstruálása áll. A szerző elsőként a népesedési trendeket elemzi, nagy hangsúlyt helyezve a migrációs irányok feltárására. Bár a demográfiai átmenetről szót ejt a szerző, érdemes lett volna annak a négy fázisát behatóan vizsgálni, mert a természetes szaporodás vagy fogyás 1911 és 1930 közötti ábrázolása (2. ábra, 49.) keveset mutat ebből a legalább félévszázados átalakulásból. A fejezet ugyanakkor, akár az előző, szintén kulcsfontosságú következtetéseket fogalmaz meg a két világháború közötti gazdasági és társadalmi folyamatokra vonatkozóan. A városhiányos térségek kimutatásával ugyanis olyan vidékek tűnnek fel előttünk, amelyek nyomorúsága, elmaradottsága a korszak legmerészebb hangú népi írói által vált ismertté, mint a Berettyó- Körös vidéke vagy a Tiszazug, amelynek neve máig hordozza az arzénes gyilkosságok emlékét. A történeti területi egyenlőtlenségek ilyen jól számszerűsített kimutatásával Szilágyi Zsolt a városhiányos régiók felé irányuló nagyobb kutatási érdeklődéshez nyújt támpontokat. A következő, a fejlettséget vizsgáló fejezet már módszeresen tárgyalja az egyes fejlettségi faktorokat, így az iskolázottságot, az egészségügyi ellátást, a lakhatási körülményeket, a vándorlást, a foglalkoztatottságot és az agrárkeresőkre eső nettó jövedelmet. A külön-külön végzett elemzések eredményeinek összefoglalása, összefésülése ugyan újabb problémákat vet fel, de Szilágyi így is roppant komplex képet nyújt. A nyugat-keleti irányú fejlettségi lejtő - Mendöl Tibor megfogalmazása szerint „az élet lüktetésének elhalkulása nyugatról kelet felé” (103.) - a hazai földrajzosok körében általánosan elterjedt tézis. Szilágyi viszont ehelyett egy olyan fejlettségi domborzati modell mellett érvel, amelynek háromdimenziós ábrái végeredményben arról igyekeznek meggyőzni az olvasót, hogy a trianoni döntéssel, annak minden súlyos és traumatikus következményeivel együtt, a Kárpát-medence fejlettebb területei nagyobbrészt Magyarország új határain belül maradtak, és az igazi gazdasági veszteséget részben a Délvidék, de különösen a Zólyom-Poprád-Kassa háromszög elcsatolása jelentette. A trianoni veszteségek gazdasági vonatkozású felülvizsgálatát néhány éve már többen, így Tomka Béla és Pogány Ágnes is elkezdték, de Szilágyi Zsoltnak az a meglátása, hogy a dinamikusabb fejlődés inkább azokra a vidékekre volt jellemző, amelyek korábban török megszállás alatt álltak, egészen új és mindenképp továbbgondolásra késztető. A Mozgás címet viselő ötödik fejezetben a szerző több fontos következtetése mellett (ezeket Szilágyi különben az egész könyvben gondosan kurziválja) kiemelendő a már elválaszthatatlanul Nagyatádi nevéhez kötött földreform újragondolása, amelyről köztudott, hogy a politikai célokon túlmutató hatása (különösen az agrárnépesség megélhetését illetően) nem volt jelentős. A szerző viszont arra is rámutat, hogy az intézkedés a vándorlást, a falvakból történő kiáramlást némileg fékezni tudta, különösen ott, ahol a lakosság száma a kétezer főt meghaladta, míg a törpefalvakból való elvándorlás feltartóztathatatlan volt. A hátrahagyott vidékek között leginkább az aszályos és a gyengén termők domináltak, amelyek környezeti adottságaik miatt nagyarányú népességveszteséget szenvedtek el. A Kapcsolatok című, hatodik fejezet a gravitációs vonzáskörzeteket vizsgálja, különösen a Budapest mellett megerősödő Debrecenét és a jelentőségéből vesztő Szegedét. A gravitációs modell segítségével Szilágyi azt mutatja ki, hogy egy adott központ saját népességéhez mérten milyen erejű vonzást fejtett ki egy másik településre, a köztük lévő távolság és a vonzott népesség mérete függvényében. Itt tárgyalja a szerző a határ menti kapcsolatok szerepét is, kiemelten figyelve a trianoni menekültek határ menti letelepedésére és annak hatására. Ennek apropóján ugyanakkor nem árt hangsúlyozni, hogy a menekülteknek egy statisztikailag vélhetőleg nem elhanyagolható része (és mennél közelebbi településről érkezett, annál nagyobb arányú része) a későbbi trianoni országterületről még 1920 előtt átköltözött, majd az új határok mögé visszaköltözött személy lehetett. A határmenti térkapcsolatok gazdasági elemzése kapcsán pedig, úgy 1032
