Századok – 2023
2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Anna Pumprová – Libor Jan (Hrsg.): Cronica Aule regie – Die Königsaaler Chronik (Bagi Dániel)
TÖRTÉNETI IRODALOM CRONICA AULE REGIE - DIE KÖNIGSAALER CHRONIK Hrsg. Anna Pumprová — Libor Jan (Monumenta Germaniae Historica, Scriptores 40.) Harrasowitz, Wiesbaden 2022. lviii+592 oldal A Königsaali krónika a cseh történelem egyik olyan kulcsfontosságú elbeszélő forrása, amelynek jelentősége túlmutat a késő Premyslida-kori Csehország határain és az egész közép-európai régiót érinti. A mű egyike a Luxemburgi-kor korai történeti munkáinak, és a hangsúlyt mindenképp a koraira kell helyezni. IV. Károly cseh király és német-római császár ugyanis 1347 után új szintre emelte a cseh udvari történetírást. Új szerzőket hívott meg udvarába, és modern, igaz, eltérő színvonalú és felfogású műveket íratott a cseh történelemről. 1306 után azonban még egy emberöltőn keresztül a Luxemburgi-ház emlékezettörténeti útkeresése folyt, amelynek középpontjában elsősorban a Premyslidákhoz való viszonyuk állt. A bizonytalanság érthető: III. Vencel 1306. évi halála után Luxemburgi Vak János cseh király egy hosszabb interregnum, illetve trónválság után került hatalomra, III. Habsburg Rudolf herceggel és Karintiai Henrikkel szemben lépve a Premyslidák örökébe. Nem csoda, hogy az új dinasztia egyik legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy megteremtse az emlékezettörténeti kapcsolatot a régi uralkodóházzal. Ennek egyik lenyomata az úgynevezett Dalimil-krónika volt, amely az első ócseh nyelvű történeti összefoglaló a cseh történelemről, míg a másik kétségkívül a Königsaali krónika, amely II. Ottokár cseh király korától kezdve mondja el az eseményeket Luxemburgi János hatalomra kerüléséig és uralkodásának első korszakáig. Mindennek fényében a kutatás mindig is nagy figyelmet szentelt a Königsaali krónika szövegének, szerzői személyének, keletkezési körülményeinek. A krónikát 1604 óta négy alkalommal adták ki, bár az első szövegkiadás csak a második könyvre korlátozódik. Utolsó kritikai kiadása 1884-ben, a Fontes Rerum Bohemicarum sorozatban látott napvilágot Josef Emler gondozásában. Több - cseh és német nyelvű - modern fordítása is létezik, a róla szóló szakirodalmi művek pedig egy kisebb magánkönyvtár mennyiségét teszik ki. Az utolsó kritikai kiadás óta eltelt idő önmagában is indokolttá tette az itt bemutatott könyv megszületését. A krónika új szövegkiadását Libor Jan és Anna Pumprová jegyzi. Előbbi a brünni Masaryk Tudományegyetem tanára, és kétségkívül a II. Ottokártól III. Vencelig, illetve az 1306-1309 közötti trónviszályokig terjedő korszak jelenleg egyik legkiválóbb kutatója, II. Vencel monográfusa. Pumprová az Ostravai Egyetem latin tanszékének docense. Korábban mindketten számos tanulmányt szenteltek a krónika egy-egy részkérdésének. A munkálatokban oroszlánrészt vállalt még Robert Antonín, aki az Ostravai Egyetem középkor-történeti tanszékén docens. A szövegkiadás követi a Monumenta Germaniae Historica (MGH) kiadási szabályzatát. A bevezető tanulmány különböző fejezeteit Robert Antonín és Anna Pumprová jegyzi. A tanulmány kitér a szöveg kutatástörténetére, keletkezésének problémáira, a szerzőség kérdésére, illetve külön fejezetben olvashatunk Zittaui Péternek, a krónika egyik szerzőjének irodalmi munkásságáról is. Ezt követi a krónikaszöveg egyes részkérdéseinek, a mű felépítésének, irodalmi és történeti forrásainak, stílusának és a szöveghagyomány problémáinak a bemutatása, majd - szintén az MGH hagyományainak megfelelően - a szövegkiadás alapelveinek ismertetése. A szövegkiadás előtt kapott helyet a részletes bibliográfia és a rövidítés jegyzék is. Maga a szövegkiadás kettős apparátussal {lectio varians és szövegkritika) készült el. A kötetet részletes index (név-, hely- és tárgymutató) zárja. A szövegkiadás, illetve a hozzá írt tanulmány részletesen foglalkozik a szöveg keletkezésének és szerzőségének problémakörével is. Gelasius Dobner óta ismert, hogy a műnek két szerzője 1021 SZÁZADOK 157. (2023) 5. SZÁM
