Századok – 2023
2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Anna Pumprová – Libor Jan (Hrsg.): Cronica Aule regie – Die Königsaaler Chronik (Bagi Dániel)
TÖRTÉNETI IRODALOM van: az első ötvenegy fejezetet Thüringiai Ottónak, a további részeket Zittaui Péternek szokás tulajdonítani. A kutatást mindig is az érdekelte, hogy miként lehet pontosan szétválasztani kettejük tevékenységét. Az új szövegkiadás közlői egy eddig kevésbé figyelembe vett kutatási nézet alapján arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Zittaui Péter munkája sokkal meghatározóbb volt a krónikaírás egésze során, aki nemcsak folytatta elődje tevékenységét, hanem át is dolgozta annak munkáját. Anna Pumprovának gondos filológiai vizsgálattal sikerült ugyanis kimutatnia, hogy az első fejezetek a második rész stilisztikai jegyeit viselik magukon, azaz Zittaui Péter nyelvtani és stilisztikai szempontból is „hozzányúlt” elődje munkájához. A szövegkiadás értelemszerűen figyelembe vette a krónikával, illetve a krónika által tárgyalt történelmi korszakkal kapcsolatos új, elsősorban cseh és német szakirodalmi eredményeket is. Ezek közül kiemelkedik Libor Jan munkássága, akinek II. Vencelről szóló monográfiája sok tekintetben megváltoztatta az uralkodóról őrzött képünket. A számos diplomatikai forráson alapuló elemzés révén ugyanis sokkal világosabban áll előttünk II. Vencel európai és belföldi politikája, különös tekintettel a Habsburgokhoz fűződő viszonyára. A Königsaali krónika a magyar történetírás szempontjából sem érdektelen. Egyike azoknak a szövegeknek, amelyek számottevő magyar vonatkozású adatot őriznek, s amelyeket Gombos F. Albin szorgalmának köszönhetően kivonatolva megtalálunk a Catalogus Fontium Historiae Hungaricae című gyűjteményben. Az Árpád-korra vonatkozó elbeszélő források corpusában közölt adatmennyiség alapján a krónika a középmezőnyben helyezkedik el a külhoni kútfők között. Alapos és rendszeres kutatása, a krónika egészének tükrében történő vizsgálata már csak azért is elengedhetetlen lenne, mert a Königsaali krónika adataira támaszkodott nem egy helyen Stájer Ottokár munkája, a Stájer rímes krónika is, több esetben eltorzítva az ott olvasott információkat. E helyen két adatra hívnám fel az olvasó figyelmét. A Königsaali krónika határozottan azt a véleményt képviseli, hogy Bajor Ottó elvitte magával a koronát Bajorországba. A bejegyzés nyilván tévedésen alapul, de népszerű lett: erre alapozta Stájer Ottokár azt az elképzelését, hogy Bajor Ottó, mielőtt elindult volna a végzetesnek bizonyult erdélyi útjára, elküldette a koronát Bajorországba. Ugyancsak érdekes a Königsaali krónika egy másik, magyar vonatkozású adata is. Zittaui Péter határozottan azt az álláspontot képviseli, hogy II. Vencel nem akarta elfogadni a magyar trónt, mert féltette egyetlen fiát, és tartott tőle, hogy a Magyar Királyság túl nagy falat lenne számára, ám tanácsadói rábeszélték, hogy fogadja el a maga, illetve fia számára érkezett felkérést. A krónikarészlet bizonyára forrásául szolgált a Stájer rímes krónikánk is, mert a quia lata est Ungarie terra (Magyarország szélte-hossza) kifejezést (135.) szó szerint veszi át Stájer Ottokár. Azonban a stájer szerző megfordítja a történetet: szerinte a tanácsadók megpróbálták lebeszélni Vencel királyt a magyar kalandról, ám a király pökhendi módon nem hallgatott rájuk, s így nem kerülhette el a végzetét sem. A kétféle leírás persze önmagában semmit nem mond. Stájer Ottokár rengeteg hírt hasznosított a művében, amelyeket így vagy úgy megváltoztatott. A kérdés inkább az, hogy közvetlenül használta-e a Königsaali krónikát ezen a helyen, vagy - ahogy bő száz évvel ezelőtt Milos Vysdyd felvetette - mindketten egy közös forráshoz nyúltak, amelynek szövegét a céljaiknak megfelelően gyúrták át. Zittaui Péter ugyanis értelemszerűen II. Vencel mentegetésében volt érdekelt, míg Ottokár - a Habsburgok iránti szimpátiája miatt is - a cseh király befeketítését tekintette fontosabbnak. Mindent összefoglalva ki kell jelenteni, hogy a Königsaali krónika új szövegkiadása igényes, az MGH modern szövegkiadási elveinek és gyakorlatának megfelelő munka, amely a részletes tanulmány, valamint a friss és teljeskörű irodalomjegyzék révén lehetőséget ad a magyar középkorkutatóknak is, hogy gondosabb vizsgálat alá vessék a magyar vonatkozású szövegrészeket. Bagi Dániel 1022
