Századok – 2022
2022 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Zsoldos Attila: Az Aranybulla királya (Szöcs Tibor)
TÖRTÉNETI IRODALOM írás a türk rovásírásokkal áll kapcsolatban, ugyanakkor az elfogadható betű- és hangegyezések a nyugat-ázsiai/kelet-európai írásemlékekkel mindössze kb. 30 százalékosak (15 jel), míg a többi csoport sokkal összetartóbb. Ebből következik, hogy a székely írás ismert formája viszonylag távol helyezkedik el tőlük, ami persze akár az időbeli különbség rovására is írható. Négy jel a cirill, kettő a glagolita ábécével áll kapcsolatban, öt belső fejlesztés eredménye, amit a magyar nyelv hangtani változásai tettek szükségessé (például ty dy n hangok palatalizációja), hat pedig ismeretlen eredetű. Az írás a latin írás egyes jellegzetességeit mutatja (például u és vy i ésj eredetileg közös jele). Mindez világosan tanúsítja az erőteljes kései, kárpát-medencei fejlődés tényét. Végezetül nagyon fontos megállapítás, hogy az egyház láthatóan nem üldözte a székely írást, amely nem a latin ellenében, hanem mellette működött, a székelység vagy egy csoportja afféle „házi írása”-ként. Sudár Balázs Zsoldos Attila XL ARANYBULLA KIRÁLYA Városi Levéltár és Kutatóintézet, Székesfehérvár 2022. 536 oldal Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója, miként ez várható volt, megsokszorozta a témába vágó szakirodalmat. A jubileum legtermékenyebb szerzőjének kétségkívül Zsoldos Attila mondható, akinek erre az évre időzítve több olyan - népszerűsítő és tudományos - monográfiája is megjelent, amelynek az Aranybulla áll a fókuszpontjában. A szerzőnek az Aranybullával és II. András uralkodásával kapcsolatos munkássága több mint egy évtizeddel korábban kezdődött: a témának szentelt akadémiai székfoglalójának jegyzetelt változatát 2011-ben publikálta a Történelmi Szemléden. Ide vezethető vissza Zsoldos Aranybulla-koncepciója, amely némileg csiszoltan, de szemléletmódját tekintve változatlan formában az összes mostani monográfiában visszaköszön. Ezekben Zsoldos nemcsak a szűkebb értelemben vett Aranybullára összpontosít, hanem részletes képet nyújt a dokumentum hátteréről és II. András uralkodásának egyes mozzanatairól is, újraértékelve a király bel- és gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Az Aranybulla kérdése elválaszthatatlan attól a koncepciótól, amit a király okleveleinek megfogalmazását követve hagyományosan „új berendezkedésnek” nevezünk, így e munkák valójában II. András politikai tervének a monográfiái, az Aranybullá(ka)t állítva a középpontba. Jelen kötetben ez a nézőpont egészült ki egy kerek II. András-életrajzzá. A fő hangsúly továbbra is az Aranybullán és az „új berendezkedésen” van - mi más is állhatna egy II. András-életrajz fókuszpontjában? -, ami kiegészül András ifjúkorának, illetve külpolitikájának részletes ismertetésével. A 14 színes térkép által kísért monográfiának már a terjedelme is impozáns. Lényegében mindent magába foglal, amit a szerző korábban leírt az Aranybullával és András politikájával kapcsolatban, és ezen felül máshol nem olvasható elemeket is tartalmaz, így ez a kötet tekinthető annak az alapműnek és referenciapontnak, amelyet egy magyar nyelvű munkában idézni érdemes, ha Zsoldos álláspontjára vagy eredményeire hivatkozunk. A könyv nyolc főfejezetre (ezek némelyike további alfejezetekre) és mellékletekre tagolódik. Bár egyfajta laza kronológiai szervező elv felfedezhető a fejezetek tematikájában, a szerző nem a lineáris elbeszélés módszerét választotta, hanem nagyrészt az „új berendezkedés” taglalására fűzte fel András uralkodásának ismertetését. így a későbbi király ifjúkorát rögtön a reformok részletes bemutatása követi - ez az egész monográfia leghosszabb egysége. Külön fejezetet kapSZÁZADOK 156. (2022) 6. SZÁM 1262
