Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Törő László Dávid: Aranybulla-értelmezések a két világháború közötti magyar történetírásban
Törő László Dávid ARANYBULLA-ÉRTELMEZÉSEK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN A tanulmány célja az Aranybulláról folytatott magyar történeti (elsősorban történészi) diskurzus elemzése a két világháború közötti időszakra vonatkozóan. A téma historiográfiai megközelítése több szinten is tanulságos lehet: egyrészt lehetőséget kínál a történetírás folyamatainak szemléletes bemutatására, hiszen az Aranybulla értelmezésének változásai szorosan összefüggtek a tudománytörténet fordulataival, újonnan kibontakozó történészi iskolák hatásaival. Ezt figyelembe véve külön megvizsgálom az Eckhart Ferenc alkotmány történész nevéhez köthető jog- és alkotmánytörténeti iskola szerepét, valamint az Aranybulla történetének szellem- és társadalomtörténeti szempontú átértelmezéseit Hóman Bálint és Eckhart Ferenc történészi munkásságában. A kérdésnek azonban van politika-, társadalom- és eszmetörténeti, valamint tudomány történeti jelentősége is: az Aranybullaértelmezéseket nemcsak a szűk értelemben vett szakmai normák (például módszertani kérdések) határozták meg, hanem a korszak társadalmi-politikai viszonyai is tükröződtek bennük. Ezért az elemzést néhány olyan szerző munkásságának bevonásával is kiegészítem, akik nem feltétlenül voltak a „történészi céh” tagjai (Egyed István közjogász), vagy akiknek az Aranybullával kapcsolatos publikációit a szakma figyelemmel kísérte és éles kritikával illette (Fest Sándor irodalomtörténész). A korabeli történészi állásfoglalásokat helyenként szembesítem az Aranybullakutatás újabb eredményeivel. Nem azzal a céllal, hogy a régebbi kutatásokat egy örök érvényűnek tartott tudományos mérce nevében bíráljam és az igaz/hamis ellentétpár mentén értékeljem, hanem hogy rámutassak egyes történészi tradíciók korszakokon átívelő jelentőségére, valamint arra, hogy miért és miként változhatnak meg egy adott történeti téma (jelen esetben az Aranybulla) megközelítésének a hangsúlyai. Mindezzel a történeti tudástermelés korhoz kötött sajátosságai is láthatóvá válhatnak. Felfogásom ebben a vonatkozásban a tudománytörténet Thomas Kuhn nevével fémjelzett „kontextualista/történeti” fordulatához kötődik. Maga Kuhn így fogalmazta meg az irányzat tudománytörténészeinek feladatát: „Ahelyett, hogy azokat a maradandó hatásokat keresnék, amelyekkel valamely régebbi tudomány hozzájárult mai fölényes tudásunkhoz, megkísérlik e tudományt történeti hűséggel a maga korában bemutatni. Nem az érdekli őket például, hogy miként viszonyulnak Galilei nézetei a modern tudományos 1119 SZÁZADOK 1^6. (2022) 6. SZÁM
