Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA tudós írta is őket, a politikai motivációk világosan kimutathatók benne - ahogy bizonyos esetekben a „megrendelők” személye felől sem lehetnek kétségeink. Az ellenállási jog a politikai közbeszédben A vizsgált korszak első felében az Aranybulla csak Werbőczy Tripartitum^^ szűrőjén keresztül volt ismert, illetve annak közvetítésével került szóba a politikai diskurzusban. Ezen a tényen nem változtatott az sem, hogy a törvényszöveg ekkor már hozzáférhető volt mind a Zsámboky-féle kiadásokban, mind pedig a Mossóczy-féle korpuszban.1 Maga Werbőczy a Hármaskönyv\)v& két alkalommal nevezte meg a törvényszöveget. Először a nevezetes primae nonu^y^K ahol a nemesség négy kiváltságát sorolta fel, s az utolsó, vagyis az ellenállási jog esetében jelezte, hogy ez András törvényéből való, amelyre minden királynak esküt kell tennie. Másodszor a második rész 14. címében említi meg, és a nemesek adómentességét emeli ki belőle — s ugyanitt ismét hangsúlyozta, hogy a királyok esküt tesznek rá.2 Ami az utóbbi állítást illeti, I. Ferdinánd koronázási esküjében - talán már a Tripartitum hatására? - valóban benne foglaltatik, hogy a király megígéri II. András dekrétumainak megtartását,3 és a következő királyok is ezt az esküformulát mondták el.4 1 [loannes Sambucus]: Decretorum seu articulorum aliquot priscorum Ungariae regum, ad contextum Bonfinii illustrandum, forique Pannonici usum necessariorum liber, nunc primum in typis proditus. Francofurti, 1581. In: Bonfinius, Antonius: Rerum Ungaricarum Decades quatuor cum dimidia [...] nunc denuo recognita [...] per Ioan. Sambucum [...] Francofurti 1581. 35-38.; [Mossóczy Zakariás]: Decreta, constitutiones et articuli regum Inclyti Regni Ungariae. Tirnaviae 1584. 46-50. A törvényszöveg kritikai kiadása és fordítása: Érszegi Géza\ Az Aranybulla. (A hétszázötvenedik évfordulóján). Fejér megyei történeti évkönyv 6. (1972) 5-26. 2 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latinmagyar kétnyelvű kiadás. Ford. Csiky Kálmán, bev. Bónis György. Bp. 1990. 73-74., 308. Lásd még Tringli István: A nemesi kiváltságok és az Aranybulla. (Kézirat.) Köszönöm a szerzőnek, hogy tanulmánya kéziratát megosztotta velem. Werbőczy állítása, miszerint a magyar királyok esküt tettek az Aranybullára, Mohács előtt nem igazolható. Vö. Bartoniek Emma: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig. Századok 51. (1917) 5-44., 12., 42. 3 Mossóczy Z.: Decreta i. m. 381.; Corpus Juris Hungarici - Magyar Törvénytár. 1526-1608. évi törvényczikkek. Ford. Kolosvári Sándor - Óvári Kelemen, jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1899. 6-7. 1. jegyzet. 4 I. Ferdinánd után Rudolf, majd II. Ferdinánd bizonyosan ezt az esküt mondta el, amint az a koronázási ordókból kiderül. Solennia inauguralia Serenissimorum ac Potentissimorum Principum utriusque sexus... Ed. Martinus Georgius Kovachich. Pestini E. n. [1790] 36., 74-75. Bartoniek Emma a többi Habsburg házból való uralkodó esetében is jelzi, hogy a Ferdinánd-féle esküt mondták el. Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata) Bp. 1987. 90- 95.; Páljfy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. (História könyvtár: Monográfiák 27.) Bp. 2010. 335. A 17. századi Aranybulla-recepciót elsősorban az határozta meg, hogy a Bocskai-felkelés idején a tiszántúli főúr mellett felkelt rendek, illetve a Bocskai 1088
