Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL az utcafronton állt, s ezt követték a patak irányában - értékben csökkenő sorrendben — a melléképületek. Ez az elrendezés több szempontból is hasznos volt. Egyrészt megkönnyítette a telek végében elhelyezkedő kert locsolását és az állatok (például disznók, lovak) itatását, fürdetését, amelyeknek óljai szintén a vízhez közel, a lakóépülettől távol kerültek már csak a szag miatt is. Másrészt a patakok áradása esetén a nagyobb értékű épületek és az ott lévő ingóságok nagyobb biztonságban voltak a víztől távolabb és sokszor magasabban is fekvő telekrészen. Bár Miskolc területén több vízfolyás is található, adottságainak köszönhetően mindig is a Szinva volt az, amely kiemelt szerepet töltött be a város gazdaságában és lakóinak mindennapi életében. Bár vízhozama nem túl nagy, az állandó vízellátottság és a gyors folyás lehetővé tette, hogy számos iparág települjön rá. A forráshoz közel például, ahol a patak vízhozama ugyan alacsonyabb, esése azonban nagyobb, mint amikor Miskolc területére ér, kiválóan alkalmas volt fűrészmalmok hajtására, de a vashámorok is éppen emiatt települtek a Szinva felső szakaszára. Hogy a vízmennyiséget növeljék, a hegyoldalról lezúduló vizet gáttal rekesztették el, melyet az 1810-es években adtak át. Ennek következtében jött létre a mesterséges víztározó, a Hámori-tó. Miskolcra a Szinva már úgy érkezik, hogy több kisebb patak vizét is összegyűjti, s bár a városba érve esése csökken, a megnövekedett vízmennyiség miatt mégis számos iparág hajtóerejéül szolgált. Ráadásul a városban a Pece vizét is magába fogadja, jóllehet csak a patak alsó szakaszán, így ennek már kevés hasznát vették a városiak. A legnagyobb vízfelhasználóknak a malmok és a vágóhidak bizonyultak, de ugyancsak sok vizet vontak ki a patakból a rituális és közösségi fürdők, az uszoda és a korcsolyapálya is. Mivel ez utóbbiak nem gazdasági szereplők, róluk majd később ejtünk szót. Vizsgált korszakunkban, a 19. század második felében összesen hat malom működött a Szinván, mint láncra fűzött gyöngyszemek sorakoztak egymás után. Közülük mindössze egy volt a város kezében a vizsgált korszak elején, a többi egyházi vagy magánkézben. Míg az utóbbiak az őrlésből szerezték bevételüket, addig a város és az egyházak inkább bérbe adták a malmokat.23 A malmok között egyaránt voltak úgynevezett lisztelőmalmok (gabonaőrlő malmok) és más iparágak által hasznosított malmok is (például gubacsapó vagy cser- és kendertörő malmok). Ez utóbbiak általában nem jelentettek külön malmot, hanem a lisztelőmalmokhoz csatlakoztak. 23 Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BAZML) IV. 1905. b. Miskolc város tanácsának iratai. Tanácsülési iratok (a továbbiakban: IV. 1905. b.) 1093/1881. 146
