Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
BODOVICS ÉVA A malmok nem csupán a gazdaság meghatározó szereplői voltak, hiszen a városlakók mellett a környékbeli településeken élők számára is őröltek, hanem méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva a városkép központi elemei is. Ugyanakkor éppen elhelyezkedésük miatt veszélyt is jelentettek a városra. Egyrészt mert a malomépületek — az alapot nem számítva — fából épültek, így könnyen lángra kaphattak egy-egy tűzeset alkalmával, ráadásul az őrlés közben könnyen keletkezhetett tűz. Másrészt mert maga a malomépület és a malomszerkezetek potenciális torlasszá válhattak áradás alkalmával. Az így létrejött gát miatt a víz nem tudott lefolyni, s medréből kiöntve pusztította a környéket. A malmok mellett ugyancsak sok vizet használtak a vágóhidak. Ennek megfelelően a vízhez közel helyezkedtek el, némelyik egészen a Szinva fölött, cölöpökön állt. A városnak sokáig nem volt saját vágóhídja, hanem ő maga is bérelte azt a diósgyőri uradalomtól. 1875-ben azonban az „odázhatatlan szükség” hatására a Borsod-Miskolci Gőzmalom mellett, az ott lévő mészárosokkal megegyezve saját vágóhidat épített.24 24 MNL BAZML IV. 1905. a. Miskolc város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. 1905. a.) 167/1875. 25 Szab. Miskolcz városa rendőri szabályrendelete. Miskolcz 1874. 26 MNL BAZML IV. 1905. a. 621/1878, 774/1878, 921/1878. A városban élő nagyszámú zsidó közösség miatt szükség volt arra is, hogy az állatokat a vallási előírásoknak megfelelően öljék le. Attól függetlenül azonban, hogy milyen módon ölték le az állatokat, rendkívül sok vízre volt szükségük a vágóhidaknak. A feldolgozás előtt az állatokat le kellett fürdetni, majd a zsigereket és a vért el kellett takarítani, a húst pedig le kellett mosni. A városi szabályzat szerint a zsigereket és a vért a Szinvába kellett mosni, hogy azt a patak vize mihamarabb kivigye a városból.25 Ezért volt praktikus a patak fölé épített kiugrás, hiszen az ott leölt állat után minden lecsurgott a deszkázat között egyenesen a Szinvába. Amellett, hogy ez a gyakorlat számos higiéniai kérdést felvet, a vágóhidak is — hasonlóan a malmokhoz — könnyen az árvizek okozói lehettek azáltal, hogy a cölöpökben fennakadó tárgyak elállták a víz útját. A kisebb vízfogyasztó iparágak között említhetjük a bőrgyártást, amely a csizmadia iparral összekapcsolódva Miskolc iparának meghatározó részét jelentette. Vízfogyasztásuk és jelentőségük mértékére utal az a forrás, amely a Szinva medrének kitisztítási költségét 40—60% arányban osztotta fel a tímármesterek és a malomtulajdonosok között.26 Az ipar mellett természetesen a mezőgazdaság is használta a vizet kisebb-nagyobb mennyiségben. Ebből biztosították a kertek locsolását és az állatok itatását, de van forrás arról is, hogy a háztájinál nagyobb mennyiségben is használták a Szinva vizét locsolásra: csatornát vágva vezették a vizet egészen a földekig. 147
