Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
LASZLOVSZKY JÓZSEF - NAGY BALÁZS folyó neve, valamint a Kerengő-ér,12 és egy régészeti lelőhely feltárása kapcsán egyértelmű, hogy a Hejő folyót (ma már inkább csak patak) is figyelembe kell venni a csatatér vagy annak környezete meghatározásakor.13 Ugyanakkor ezek az eltérő lokalizációk is ugyanazon régióhoz kapcsolódnak, vagyis a Hejő és a Sajó között húzódó területre vonatkoznak, annak a Sajó—Hernád összefolyás és a Sajó—Tisza találkozás közötti részét kijelölve. Mindez jól összekapcsolható néhány általános történeti földrajzi megállapítással. A tatárjárás első szakaszában egy északkeleti irányból érkező támadó sereggel kell számolnunk, amely a Kárpátok felől az ország közepe felé haladt. Másrészt, az ellenük felvonuló magyar haderő az ország közepe felől (Pestről) vonult a támadók ellen. Ugyancsak Pest felől vonultak vissza azok a tatár csapatrészek, amelyek a fősereget megelőzve már pusztítottak Vácnál, majd Pestnél, és az ország közepéből visszahúzódva csatlakoztak a keletről érkező főerőkhöz. Vagyis, mindezek a csapatok egy olyan főútvonalat használtak, amely az ország közepét és az északkeleti régiót kapcsolta össze. Ez az útvonal fő vonalaiban jól ismert, és egyértelmű, hogy tartozott hozzá egy átkelőhely a Sajón. Az útvonal több évszázadon keresztül is azonosítható, ugyanakkor ennek pontos meghatározása, különösen a 13. századot illetően, egyáltalán nem egyszerű.14 Ebben az összefüggésben éppen a Sajó dinamikus mederváltozásai jelentik a problémát. 12 P Szabó Sándor: A muhi csata és a tatárjárás középkori kínai nyelvű források fényében. Hadtörténelmi Közlemények 131. (2018) 259-286.; Stephen Pow - Jinging Liao: Subutai: Sorting Fact from Fiction Surrounding the Mongol Empire’s Greatest General: With Translations of Subutai’s Two Biographies in the Yuan Shi. Journal of Chinese Military History 7. (2018) 33-76. 13 Wolf Mária: Hejőkeresztúr-Vizekköze - Tatárjárás idején elpusztult település (B-A-Z. megye). In: A tatárjárás (1241-42). Szerk. Ritoók Ágnes - Garam Éva. Bp. 2007. 44-47.; Wolf Mária: Hejőkeresztúr-Vizekköze. A tatárjárás régészeti emlékei 1. (Opitz Archaeologica 22.) Bp. 2022. 188-191. 14 Pusztai Tamás: Középkori emlékek roncsolás mentes kutatása Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Archeometriai Műhely 12. (2015) 152-156.; Pusztai Tamás - P Fischl Klára: A dél-borsodi síkság bronzkori és középkori településstruktúrájának összehasonlítása. In: Genius loci. Laszlovszky 60. Szerk. Dóra Métái et al. Bp. 2018. 82-88. A Sajó átkelőhelyének meghatározásánál érdemes mindenekelőtt figyelembe venni a nagy földrajzi egységeket és az azok közötti kapcsolatot. Az ország közepe felől az északkeleti részek felé haladók számára egy viszonylag szűk folyosó adódott, ahol a folyó-átkelések száma viszonylag kicsi volt, így kevésbé kellett természeti akadályokkal számolni. Kelet felé haladva először a Héjon kellett átkelni, amely a középkorban a mai, szabályozott, kiegyenesített patakhoz képest sok kanyarulatot leíró, széles, mocsaras árteret fenntartó vízfolyás volt. Ugyanakkor mederváltozásai nem voltak nagyon erősek, az ártéren belül is viszonylag kisebb mozgással, mert régi, több évezredes, nagyobb vízhozamok során beágyazódott Sajó-medreket használt lefutása során. Ez azt jelentette, hogy viszonylag könnyen lehetett hidat építeni a folyón, akár annak több szakaszán is, ami határozottan tartós szerkezet lehetett, mivel a meder jelentős áthelyeződése nem fenyegetett. 949
