Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ZSOLT - PINKE ZSOLT levonjuk, akkor már nem olyan kedvező a helyzet másutt sem. A Tisza mentén (szemben a nagyhatárú nagykun településekkel vagy Dél-Hevessel), ha a zselléreket is beszámítjuk, sokszor már az 5 pm is alig volt meg. (3. táblázat) Tehát a 18. század végén a zsellérek vagy a nagybirtokon voltak kénytelenek dolgozni, vagy az állattartásban (akár tulajdonosként, akár csordásként). Mindaddig, míg akadt elegendő közlegelő, e réteg megélhetése biztosított volt. A nagybirtokok (és általában a magánbirtok) térhódítása a közhaszonvétű földekkel szemben, illetve a szántók kiterjedése a nagybirtokon belül43 a folyószabályozások idején felszámolta megélhetésüket, egyben önellátási lehetőségét vesztett munkaerőt is biztosított a nagybirtoknak. E réteg lett tehát az 1846 utáni a szabályozások legnagyobb vesztese. 43 Lásd Demeter Gábor - Koloh Gábor: Birtokstruktúra és jövedelmezőség az Ormánságban és környékén. A siklósi és szentlőrinci járás gazdálkodása (1893-1935). Agrártörténeti Szemle 61. (2020) 1-4. sz. 25-76. 44 Lásd fentebb a 41. jegyzetben. 45 Az állattartás jelentőségét az adta, hogy az 1930-as években éppen ez ellensúlyozta a nagybirtok egy holdra jutó nagyobb bevételét szemtermés esetén a kisbirtokkal szemben. Ahol kisbirtokon nem volt elegendő állat, a kisbirtok termelékenysége a nagybirtoké alatt maradt. Kerék Mihály: A magyar földkérdés. Bp. 1939. 361-363. 46 Egyébként az egy holdra jutó földjövedelmet illetően a szántókat tekintve például az Ormánságban a kisbirtok volt termelékenyebb, Békés-Csanádban a nagybirtok. Demeter G. - Koloh G.: Birtokstruktúra i. m. és Demeter Gábor- Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században. Századok 155. (2021) 285-316. 47 10. térkép (elérhetőség: https://bit.ly/3PGjYxl ) A jobbágyi kézen lévő rétek mérete 1786-ban az Alföldön, kaszásban. Forrás: MNL ÓLA 39 3688/1786. Mivel Glósz szerint 1-2 vetett kataszteri hold (kh) általában elegendő volt egy személy eltartásához, és az egy telkes jobbágyra jutó szántóföld (zsellérek nélkül) az árterek többségén még elérte a 10-12 holdat, így 5-6 fős családdal számolva a telkes jobbágyság megélhetési formaváltásra ekkor nem volt rákényszerítve. 1910- ben viszont már a szabályozások növekménye ellenére is mindössze átlag hat vetett hold állt rendelkezésre (8. táblázat), ami csak a terméseredmények megduplázódása (12 pm/hold, azaz kb. 1 tonna/hektár) esetén lehetett elégséges. Elvben tehát a szabályozásoknál lehetett érvelni a kisbirtokos termelők helyzetének javításával (16. térkép44 ), de ez álságos vagy téves volt, hiszen a megélhetést éppen a szabályozások során kárt szenvedő egykori zsellérek és a megélhetés biztosítékát adó állattartás és halászat sínylették meg.45 Az urasági szántóföldek hozama a közép-Tisza-vidéki ártéren nem volt jó (vö. Csongrád), a szabályozás pedig ezek kiterjedését eredményezte.46 A rétek (és legelők) kiterjedése a térségben egy földművesre vetítve 1786-ban még az országos átlag felettinek mondható. Vályi szerint a legelők minősége nem volt túl jó, Sárrétet leszámítva, ahol a szántók hozama volt rossz. (10. térkép47 ) így „borítékolni lehetett”, hogy a tendencia a legelők szántóvá alakítása felé 969
