Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER haladhat a következő évtizedekben, akár a zsellérek földhöz jutása merül fel célként, akár a birtokos réteg jövedelmeinek növelése, akár az általános ellátásbiztonság a környezeti kihívások miatt.48 48 Más kérdés, hogy a társadalomstruktúra 1910-re, a folyószabályozások ellenére sem változott lényegesen - a más földjén gazdálkodni kényszerülő, nem önálló paraszti egzisztenciák aránya sok településen továbbra is 50% felett volt. 49 AcsádyL: Magyarország népessége i. m. A három legnagyobb malomszámmal jelzett település esetében (Buda - 0,8:0,8; Pest - 0,2:0,7; Pozsony - 0,4:0,8) ez az aránypár sokkal kiegyenlítettebb. Pinke Zsolt: Alkalmazkodás és felemelkedés - modernizáció és leszakadás. Kis jégkorszaki kihívások és társadalmi válaszok a Tiszántúlon. Doktori (PhD) értekezés. Pécsi Tudományegyetem. Pécs. 2014. 120. 1770-es években már Debrecen volt az ország első számú belföldi gabonapiaca a nyugat-magyarországi két exportpiacot (Sopron, Nezsider) nem számítva. 50 Szilágyi Zsolt: Az ismeretlen Alföld. Bp. 2022. 62. 51 Kunszentmártonban az összes földbirtokos 55%-a önellátó volt gabonából még rossz termésű években is (jó években még több), azonban a lakosság 38%-ának (főként irredemptusok - a földesúri joghatóság alóli megváltakozáskor csak keveset fizető, így tőkeföldet nem kapó lakosság) 1 holdnál kevesebb földje volt. Ez csak látszólag jelent nagy társadalmi feszültséget: a földnélküliek zöme bérmunkából, halászatból vagy állattartásból élt a közföldeket igénybe véve. Rózsa S.: Az ártéri gazdálkodás i. m. 52 Glósz József: Területi hiány és felesleg Magyarország gabonatermelésében a 19. század első felében. Korall 36. szám (2009) 124.; Rózsa S.: Az ártéri gazdálkodás i. m. Logikus kérdés tehát, hogy a 19. századi Tisza-szabályozást mennyire motiválta az esetleges népességfelesleg levezetése, mennyiben okai a klimatikus hatások (aszály, árvizek), a piaci kereslet árképzésben jelentkező változásai, valamint milyen egyéb partikuláris (csoportérdekek állhatták a háttérben. A demográfiai érveket illetően sejthető, hogy ha igaz is a túlnépesedési hipotézis, a változások iránya (jó legelőből vagy használaton kívüli területből rossz szántó) hosszú távon aligha segíthetett a demográfiai nyomás helyi megoldásában drasztikus szántóföldi hozamnövekedések nélkül. Az állattartás szűkülésének okai A gabonatermelés felfutása nem a semmiből indult a térségben. A malmok számát tekintve Debrecen már 1720 körül fontos gabonapiac lehetett: a debreceni háztartások aránya 0,6% volt az országosan összeírtakból, a malmokéban viszont 3,9%.49 Az sem véletlen, hogy az Alföld peremi (a Kárpát-medencei fő-) vásárövvel szemben a táj két belső városöve a Tisza futásvonalával párhuzamosan alakult ki a folyó jobb és bal partján, az ármentes terület szélén.50 Rózsa Sándor szerint az egy gazdaságra jutó gabonamennyiség a nagykunsági települések zömén még elegendő volt az 1780- as években, tehát a piacolható többlet elérése nem igényelte a szántóföldek növelését a társadalmi differenciálódás látható előrehaladottsága ellenére sem.51 Glósz szerint a 19. század elején viszont már hiány mérhető, mert a szántók termelésnövekedése csak 29%-os volt 1840-ig, míg a Hármas Kerület lakosságnövekedése 70%-os.52 A gabonahiány azonban nem jelentett feltétlenül „szükséget”, amíg az állattartás 970
