Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER Összességében az Alföld nagy periferikus tájegységei (2. táblázat) közül hármat (Közép-Tisza-vidék, Berettyó—Körös-vidék és a Szatmár-Beregi-sík) a folyószabályozások előtt vizes élőhelyek összefüggő hálózata borította, mindhárom gyenge agroökológiai potenciállal jellemezhető, kettő közülük határmenti. Ez azonban nem volt mindig így: 200 évvel ezelőtt, amikor a hidrológiai és talajtani adottságokhoz való alkalmazkodás jellemezte a Tisza és mellékfolyóinak völgyét, e hátrányos helyzetű települések relatív helyzete a településállományban sokkal előnyösebb volt.7 A határmenti települések hanyatlása sem köthető kizárólag a határ térséggé válásához: a Human Development Index (HDI) 1910-es, Szilágyi Zsolt által kalkulált, településszintű értékeit bemutató térképén látszik, hogy a három kistáj akkor sem tartozott a legfejlettebb tiszántúli területek közé. Ez még akkor is igaz, ha az Alföldön más, nem vizes élőhely jellegű homokhátsági területek (Nyírség, Kiskunság) is fejletlennek minősültek, illetve országos kitekintést nézve voltak 1910-ben fejletlenebb területek is (például Zala). De akadt az egykori vizes élőhelyek között olyan is (a Duna mentén), amely a rossz talaj viszonyok ellenére a fejlettebb térségek közé tartozott. Igaz, nem volt városhiányos, mint a közép-Tiszavidéki, sárréti, nyírség-beregi tájegységek, melyek (a korábbi feltételezésekkel ellentétben) már a trianoni határvonás előtt ezt a szimptómát mutatták. (3. és 4. térkép8 ) 7 Demeter Gábor: Területi egyenlőtlenségek és jellegük a történeti Magyarország területén a reformkor előtt (1773-1786). Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 6. (2022) Megjelenés előtt. 8 3. térkép (elérhetősége: https://bit.ly/3PGKshL ) A HDI településszintű értéke 1910-ben az 1920-as országterületre számítva. Kiemelve a fejletlen alföldi vizes élőhelyterületek, a fejletlen alföldi nem vizes élőhelyterületek és a nem alföldi lokalizációjú fejletlen területek, továbbá a fejlett alföldi árterek; 4. térkép (elérhetősége: https://bit.ly/3zouyDH ) Városhiányos területek az Alföldön a 20. század elején a városhierarchia felső négy szintjén működő központok (vl—4) gravitációs erejének intenzitása szerint. In: Szilágyi Zs.: Az ismeretlen Alföld. Bp. 2022. 62. 9 5. a. és b. térkép (elérhetőségeik: https://bit.ly/3PGKwhv , https://bit.ly/3RRxVdi ) A Kárpát-medencei régió fejlettségi differenciáinak elmozdulása 1930-ra Rónai András indikátorai alapján. Indikátorok (5.a. térkép): alfabetizáció, halálozási ráta, népességnövekedés, migrációs ráta, nem agrárkeresők aránya, orvosi kezelést kapott halottak aránya, napszámra kényszerülő kisbirtokosok aránya, egy főre jutó direkt adó, földjövedelem/fő, települési vagyon/fő. Indikátorok (5.b. térkép): agrárnépsűrűség-, ipari keresők aránya +, halálozási ráta -, népességnövekedés +, analfabetizmus -, szántók hozama +, rétek jövedelme +, hivatalnokok és szabadfoglalkozásúak +. Forrás: Rónai András: Közép-Európa atlasz. Bp.-Balatonfüred 1945. 1930-ra a helyzet tovább romlott, az alföldi járások általános (nem csak a vizes élőhelyekre kiterjedő) hanyatlása fokozódott az 1920-as piacvesztés (átvitt értelemben itt érvényesül a határok szerepe is) és az 1929-es gabonaáresés következtében. (5. térkép9 ) Noha a vizes élőhelyek és az alulfejlettség közötti kapcsolat elég egyértelmű az ábrák alapján, kvantitatív módszerekkel sem a hanyatlás korát, sem tényezőit, sem pedig a földrajzi-környezeti adottságok és a fejlettség (itt röviden bemutatott) kapcsolatát nem vizsgálták korábban történeti perspektívából. A tanulmány azt vizsgálja az elérhető történeti statisztikai adatsorok segítségével, hogy milyen hatással volt a földhasználat 964
