Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ZSOLT - PINKE ZSOLT 18-20. századi átalakulása az Alföld és ezen belül az egykori vizes élőhelyek társadalmára; mikor és milyen folyamatok okozták a vizsgált régiók leszakadását, valamint azt, hogy ezek miben tértek el más alföldi, de nem vizes élőhely jellegű területektől. A korábbi kutatások az elmaradottság társadalmi és gazdasági összetevőinek tényezőiként az első világháború (térszerkezeti-makrogazdasági) következményeit, a nagybirtok okozta torzulásokat (egyenlőtlen földeloszlás), az agrártúlnépesedést (mely lehetetlenné tette volna egy egalitárius kisbirtokos struktúra hosszú távú fenntartását) és az ipar lokális, pontszerűen kisugárzó hatását emelték ki.10 A négy tényező közül kettő tehát az agráriummal áll kapcsolatban. Az 1990-ben elmaradottnak minősített települések zöme eleve agrárközség volt (leszámítva néhány borsodi bányásztelepülést), arra pedig már Miklóssy Endre felhívta a figyelmet, hogy jelentős hányaduk gyenge termőhelyi adottságokkal bírt.11 Alulfejlettségük mögött Miklóssy a mezőgazdaság történeti gyökerű szerkezeti problémáit feltételezte; véleménye szerint a periferikus agrártelepülések elmaradottságának két legfőbb oka a nagytáblás mezőgazdaság kialakítása és az állattartás háttérbe szorítása,12 mely a 19. század második felétől már érzékelhető. A következőkben e hipotézisnek eredünk a nyomába összehasonlítva a földhasználatot a vízrendezések korában (19. század) és azt megelőzően, megvizsgálva az átalakulás irányát és nagyságát, valamint mögöttes okait. Elemezzük, hogy a túlnépesedés, a klíma, a piaci árak alakulása közül melyek (és milyen mértékben) voltak felelősek a változásért (és milyen súllyal szerepeltek a vízrendezés melletti érvelésekben), és mindez milyen következményekkel járt rövid és hosszú távon. 10 Miklóssy Endre: A területi elmaradottság társadalmi és gazdasági összetevői. Magyar Tudomány 97. (Új folyam 35.) (1990) 881-894. 11 Uo. 889. 12 Uo. 890. 13 Acsády Ignácz: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720-21. Bp. 1896. 14 A GISta Hungarorum adatbázis folytatásaként a Lendület projekt keretén belül a 18. századi országos összeírásokat is hasonló szellemben rögzítettük és feldolgoztuk. 15 Dányi Dezső: A történeti demográfia tárgya és módszerei. In: Történeti Statisztikai Évkönyv 1961- 1962. Bp. 1962. 5-21.; Faragó Tamás: Gondolatok az 1715-20. évi országos adóösszeírás népesség és társadalomtörténeti célú felhasználásáról. In: Tanulmányok Dányi Dezső 75. születésnapjára. Szerk. Visi Lakatos Mária. Bp. 1996. 100-123. 16 Beleértve a zselléreket és a mezővárosi polgárokat is. A kimaradtak aránya nem ismert, de van olyan mezőváros, mely százas nagyságrendű polgársággal képviseltette magát. A török kor utáni helyzet Az 1720-as Regnicolaris conscription adatbázisunkban rögzített adatai szerint14 - annak minden pontatlanságával egyetemben15 — országos viszonylatban kedvezően alakult a szántók mérete a Tiszántúlon, hiszen a 20 hold/földműves16 feletti értékek 965
