Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
LASZLOVSZKY JÓZSEF - NAGY BALÁZS kék kifejezetten laza összletet alkotnak, és a később a hordalékkúpba bevágódó vízfolyások rendkívül instabil, a partokat könnyen romboló, oldalirányban évente akár több tíz métert is vándorló medreket alkotnak.8 Sedimentology, Dynamics. Eds. A. M. Harvey-A. E. Mather - M. Stokes. London 2005. 61-67.; Gábris Gyula: A folyóvíz felszínalakító tevékenysége Magyarországon. Bp. 2022. 54-58. 8 Bertalan László — Szabó Gergely: Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán. In: Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában. Térinfomatikai Konferencia és Szakkiállítás. Debrecen 2015. 61-68. 9 Gábris Gy. — Nagy B.: Climate i. m. 10 Laszlovszky József— Nagy Balázs: Új földrajzi, környezettörténeti és régészeti kutatások a muhi csatatéren és a Sajó mentén. In: Környezettörténet 3. Környezeti folyamatok a honfoglalástól napjainkig történeti és természettudományos források tükrében. Szerk. Kern Zoltán et al. Bp. 2021. 139-159. A kétszintes hordalékkúp-síkság a Sajó és a Hernád folyók alföldi részein A hordalékkúpok palástjának tökéletes síkságán, a laza üledékben áramló vizek elméletileg óriási területeket járnak be, szabadon kanyarogva, medreket változtatva, új lefolyási irányokat kialakítva. Ám mindez csak a hordalékkúp épülési szakaszára jellemző, amely hordalékkúpjainkon (köztük a Sajó-Hernád hordalékkúpon is) már a pleisztocénben befejeződött, így a késő-pleisztocénben is — a megnövekedő vízhozam és a lecsökkenő hordalékutánpótlás miatt - a kúppalástokba bevágódó, hordalékkúpokat tagoló vízfolyások jöttek létre.9 A Sajó-Hernád hordalékkúpon e beágyazódás már legalább 20 ezer éve megtörtént. Ennek jelentősége, hogy megszűnt a kúppaláston való szétágazó útkeresés, a lefolyás egyre inkább beágyazódó irányokban haladt, aminek eredményeként e térségben a Sajó, az ebbe torkolló Hernád és külön tengelyként a kicsiny Hejő alakította ki a síkvidékbe vágódó medreit. Ezek azonban nem csupán klasszikus, kanyarulatos medrek, hanem a kanyarogva bevágódás és a kanyarogva feltöltés folyamatai olyan lefolyási pásztákat alakítottak ki, amelyeket 4-6 m magas eróziós peremek határolnak.10 Ezek a peremlépcsők kétosztatú tájjá alakítják az egykori hordalékkúpot: annak maradványfelszíne ármentes síkságként konzerválódott, az eróziós peremekkel határolt, alacsonyabb fekvésű terepeken azonban a folyók szabadon kanyaroghatnak, sőt rombolhatják a szegélylépcsőket is. E vízjárta pászták medrekből és árterekből állnak, szélességük a Sajó és a Hejő esetén is 2 km. (A Hejő-patak is az egykori [pleisztocén] ős-Sajó lefolyási övezetben áramlik, a patakmérethez képest igen széles ártéri sík még az ős-Sajó időkből származik.) A síkságba bevágódott lefolyási pászták évezredes skálán is stabilnak tekinthetők, ám bennük a vízfolyások rendkívül instabilan, évtizedes skálán is szélsőségesen gyors meander-áthelyeződéssel futnak. Ebben az esetben pedig a „gyors” nem földtörténeti léptékkel értendő, hanem azt jelzi, hogy a kanyarulatos lefutású 947
