Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
MEDERVÁLTOZÁS ÉS KONTINUITÁS A SAJÓ FOLYÓ KÖZÉPKORI ÁTKELŐHELYEINÉL folyó néhány évtized alatt is gyökeresen meg változtatja az ártéren elfoglalt helyét. Vagyis a medrek helyzete már évről évre is érzékelhetően változik, évtizedes skálán új futás-rajzolathoz vezet. Ez pedig dinamikusan átformálja az ártér vízrajzát, domborzatát. Mindez azt eredményezi, hogy a kétszintes síkvidéken az ármentes térszínen ugyan könnyű mozogni, gazdálkodni, településeket fenntartani, de a folyók síkvidékbe vágódó széles ártere, az alsó szint nehezen áthatolható és helyenként évről évre, ám emberöltőről emberöltőre tekintve gyakorlatilag mindenütt átalakuló terep, ami jelentős kihívások elé állítja a nyugat-kelet irányú forgalmat. Kézenfekvő és rejtett átkelők a Sajó folyó alsó szakaszán Az ártereken való átjárás az eróziós peremek legstabilabb részei között a legkönnyebb. Ez a Sajó mentén az ártérbe nyúló, háromszögletű beszögellések formájában jelenik meg. Ezeken a helyszíneken a leginkább ellenálló a hordalékkúp üledéke, a folyó oldalazó eróziója itt kevésbé tudta/tudja a partokat rombolni. Épp ezért minden ilyen, ártérbe nyúló ármentes földnyelven települések találhatók (a Sajótól nyugatra például Ónod, Muhi, Nagycsécs, keletre Sajóhídvég, Köröm). Közöttük ugyan szélsőségesen instabil az ártér- és mederformálódás, de az egymáshoz legközelebb fekvő, ármentes térszínek hosszú távon fenntartható átkelők helyszíneit alkothatják. A középkori átkelőhelyek vizsgálata a muhi csatatérkutatás kapcsán A sok évszázados távlatban működő átkelők helymeghatározása komplex művelet, amely a történeti források, historikus térképek, régészeti leletanyag, valamint az ártéri peremet feltáró geomorfológiai vizsgálatok segítségével végezhető el. Egyes esetekben a rekonstrukció viszonylag egyértelmű, hiszen az átkelő-funkció még napjainkban is létezik, máshol azonban - a mai terep és hidrográfiai viszonyokból kiindulva - nem tűnik indokoltnak az átkelő-szerep. Pedig egyes időszakokban ezek is igen fontos átjárók lehettek. A tatárjárás kutatói, bizonyos eltérő interpretációk ellenére, abban mindenképpen egyetértenek, hogy a csata lehetséges helyszíne a Sajó folyó mellett, valahol a középkori Mohi település közelében található. Mindezt egyértelműen bizonyítják középkori források, amelyek ezen kétféle megjelölés valamelyikével nevezik meg a csata helyét.11 Bizonyos forrásszövegek kapcsán emellett felmerült még a Hernád 11 József Laszlovszky — Stephen Pow: Finding Batu’s Hill at Muhi: Liminality between Rebellious Territory and Submissive Territory, Earth and Heaven for a Mongol Prince on the Eve of Battle. Hungarian Historical Review 8. (2019) 261-289. 948
