Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
MEDERVÁLTOZÁS ÉS KONTINUITÁS A SAJÓ FOLYÓ KÖZÉPKORI ÁTKELŐHELYEINÉL befolyásolja a mederfejlődést. Az itt vizsgált esetben ugyanakkor a klímaváltozás is mindenképpen befolyásoló tényező, mivel a most általunk vizsgált kérdések kapcsán számolnunk kell az úgynevezett kis jégkorszak (LIA) hatásával, amely a csatát követő időszakban jelentős változásokat eredményezhetett a vizsgált folyók vízhozamában, még inkább az árvizek gyakoriságában, amely a mederváltozások fontos tényezője. Ez a klímaváltozás ugyanakkor befolyásolta a korabeli gazdálkodást és a településhálózat átalakulását is. így ezen tényezők egymásra hatása azt is eredményezhette, hogy az átkelőhelyek változásában számolnunk kell a klímaváltozás összetett hatásaival is.5 Ennek a folyamatnak a vizsgálata külön tanulmányt igényel, de következtetéseink levonásánál ezt is figyelembe vesszük. 5 Ferenczi László etaL: Long-Term Environmental Changes in Medieval Hungary: Changes in Settlement Areas and their Potential Drivers. In: The Economy of Medieval Hungary Eds. József Laszlovszky et al. Leiden 2018. 39-47. 6 Attila Gyucha- PaulR. Duffy-Tod A. Frolking: The Körös Basin from the Neolithic to the Hapsburgs: Linking Settlement Distributions with Pre Regulation Hydrology Through Multiple Data Set Overlay. Geoarchaeology - An International Journal 26. (2011) 392-419. 7 Gábris Gyula - Félegyházi Enikő - Nagy Balázs - Ruszkiczay Zsófia: A Középső-Tisza vidékének negyedidőszak végi folyóvízi felszínfejlődése. In: A Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei. Szeged 2001. 1-10.; Gyula Gábris — Balázs Nagy: Climate and Tectonically Controlled River Style Changes on the Sajó-Hernád Alluvial Fan (Hungary). In: Alluvial Fans. Geomorphology, A folyóvízi feltöltésű területek finomszemcsés, kompakt üledékből, például jellemzően agyagból, kőzetlisztből felépülő medrei és mederkörnyezetei sokkal stabilabbak, évszázadokon, sőt akár évezredeken át helyben maradhatnak, beágyazott formáik jól ellenállnak az eróziónak. E mederrendszerek főként a síkvidéki vízfolyások alsó szakaszaira jellemzőek, ahol a szállított hordalék kifejezetten finomszemcsés: a hegyvidéki, nagyobb esésű, nagyobb vízfolyás-energiájú, ezért durvább szemcsefrakciókat is bőven szállító háttértől nagy távolságban a leülepedés főként finom frakcióból álló, alluviális síkságokat épít föl. Jellegzetes példa erre a Sebes-Körös vidéke — évezredeken át konzerválódó mederhálózattal, stabil futásképpel.6 A hegyi forrásterülethez közelebbi, jellemzően hegylábi, folyóvízi feltöltésű síkságokon azonban a durvább szemcsékből álló üledékek az uralkodók. E homokos és kavicsos terepek a hegységi vidékekről érkező, ám az alföldre kilépve hirtelen energiát vesztő és ezért a durva üledéket lerakó vizeknek köszönhetik e sajátosságukat. A hegységek teraszos völgyeiből kilépő vízfolyások a nagy mennyiségű hordalékot lerakva, a hegységelőteret felkavicsolva főként hordalékkúpokat építenek. A fejlődő hordalékkúpokon szétágazó, sugaras vízhálózat jön létre, a vízhozam függvényében változó homokos-kavicsos üledékborítással. Az Eszak-alföldi-hordalékkúpsíkság ilyen kialakulású, legjellegzetesebb tagja, a Sajó-Hernád hordalékkúp is így keletkezett.7 Az itteni nagyobb szemcsés üledé946
