Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - F. Romhányi Beatrix: Plébániák és adóporták – a Magyar Királyság változásai a 13–14. század fordulóján
PLÉBÁNIÁK ÉS ADÓPORTÁK - A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÁLTOZÁSAI A 13-14. SZÁZAD FORDULÓJÁN jelenthetett, ahol a korábbi plébániahálózat az ortodox népesség arányának növekedése miatt zsugorodott. Ezt a helyzetet tükrözi a Csanádi püspök jövedelmének és ezzel párhuzamosan az általa kiállítandó katonák számának csökkenése a 15. század végén,26 hozzátéve, hogy más, a határtól távolabbi egyházmegyék növekménye ezt a csökkenést is pótolta. A 16. században például Zala és Pozsony vármegyében tűnnek fel nagyobb számban új plébániák. Zalában a Balaton környékén tovább sűrűsödött a korábban sem ritka plébániahálózat, Pozsony vármegyében pedig a sasvári főesperességben, ahol a 14. században még csak négy plébánia volt, a 16. századra számos új plébánia tűnt fel. Hasonló folyamatot tükröz az egri egyházmegye 16. század végi jegyzéke is. 26 E Romhányi B.: És ha mégis tudtak számolni? i. m. 110.; E Romhányi Beatrix: Egy furcsa régió: a Temesköz a középkori egyházi intézményhálózat változásainak tükrében. In: Urbs, civitas, universitas. Ünnepi tanulmányok Petrovics István 65. születésnapja tiszteletére. Szerk. Papp Sándor - Kordé Zoltán -Tóth Sándor László. Szeged 2018. 82-93. 27 Az 716 rész volt a legáltalánosabb, de egyes vidékeken, például az erdélyi vagy veszprémi egyházmegyében, a plébánost ennél nagyobb rész illette meg. Ennek oka az lehetett, hogy a plébániához az Ahhoz, hogy a tanulmány elején feltett kérdést megválaszolhassuk, érdemes a témát mindkét oldalról megvizsgálni. Egyrészt szemügyre kell venni a plébániát mint intézményt a plébános jövedelme szempontjából, másrészt a jobbágy telket mint adóztatható gazdálkodó egységet. A plébános jövedelme A plébániák alapításánál az egyház mindig két szempontot érvényesített: lelkipásztori szempontból alkalmas helyen legyen, a jövedelem pedig biztosítsa a stabil működést. Utóbbi lényegében azt jelenti, hogy a hívek által fizetett tized — pontosabban annak meghatározott része — fedezze a plébános és házanépe költségeit. A tized összegéről, pénzben kifejezhető értékéről csak nagyon tág fogalmaink lehetnek, ennek tényleges megbecsülésére sajnos a pápai tizedjegyzék sem alkalmas. Az arányokat azonban ismerjük, ami lehetőséget nyújt arra, hogy valamiféle képet alkossunk a plébános háztartásának életszínvonaláról. A két alapvető tizedköteles termény, a gabona és a bor közül az előbbi tűnik érdekesebbnek. Egyrészt azért, mivel bor nélkül még csak-csak el lehet lenni, de kenyér nélkül semmiképpen, másrészt a gabonából el kellett tenni egy részt az adón felül is minden évben, vetőmagnak. Az egyszerűség kedvéért számoljunk egy olyan plébániával, amelyhez éppen száz jobbágyporta tartozik. Ezek éves gabonatermését vegyük 100 egységnek. Ebből az egyház kap 10 egységet, amiből Vi6 rész illetett egy átlagos falusi plébánost, vagyis az övé 0,625 egység.27 Egy telek egységnyi termésére vetítve ez 918
