Századok – 2022
2022 / 4. szám - KRÓNIKA - Beszámoló az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára rendezett konferenciáról (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Bp. 2022. április 22.) Orsós Julianna
BESZÁMOLÓ AZ ARANYBULLA 800. ÉVFORDULÓJÁRA RENDEZETT KONFERENCIÁRÓL elmondta, hogy négy egykorú másolat maradt fenn, jóllehet az uralkodó tizenhárom példányt állított ki és küldött szét. A British Libraryben található az egyetlen megpecsételt példány, amely azonban egy 1731-es tűzvészben megrongálódott, így az irat eredeti formáját illetően egy erről az oklevélről készült színes rézkarc a leghitelesebb forrás. Az oklevélre és a benne foglalt ellenállási jogra alapvetően az 1620-as években kezdtek hivatkozni a Stuartok, a források egészen addig nem is említik. Az 1265-ös felkeléskor sem hivatkoztak az ellenállási jogra, a magna carta kiadásának ténye, illetve körülményei pedig Shakespeare János király című drámájában sem szerepelnek, amin nem csodálkozhatunk, ugyanis ahogyan azt az előadó hangsúlyozta, a carta rendelkezései összesen tíz hétig voltak érvényben, ezt követően I. János III. Ince pápával annulláltatta azokat. Az oklevél saját korában betöltött szerepénél sokkal fontosabb az utókor értékelése és értelmezése. Ahogy az előadó találóan megfogalmazta: „János király nem volt tudatában, hogy kiadta a magna cartáF . Pósán László PhD, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára bár eredetileg I. (Barbarossa) Frigyes aranypecsétes okleveleit is bemutatta volna, végül az idő szűkössége miatt előadásában II. Frigyes német-római császár ily módon megerősített iratairól beszélt. Az uralkodó Szicília és Dél-Itália királyaként, 1200- ban állított ki első ízben aranypecsétes oklevelet. Uralkodása alatt pedig összesen 180 ilyen iratot adott ki, amelyek elsősorban diplomáciai és reprezentációs célokat szolgáltak, valamint azt a Stauf származási ideológiát is erősítették, miszerint a dinasztia Dávid házából származik, így a Római Birodalomnál és az egyháznál is régebbi eredetű. Az Aranybulla európai összefüggéseire, elsősorban az abban foglalt rendelkezések és jogelvek közvetítő csatornáira és a kortárs analógiákra Bácsatyai Dániel PhD, az ELKH BTK TTI tudományos munkatársa irányította rá a figyelmet. Reflektált a hazai 20. század eleji kutatásokra, külön említve Hantos Elemér oxfordi joghallgató 1904-es írását, illetve Eckhart Ferenc kapcsolódó munkáit. Az aragóniai szabadságlevelek elemzését követően bemutatta, hogy egyes rendelkezések párhuzamai nem privilégiumokban, hanem kortárs szokásjog-gyűjteményekben, így például a szentföldi Pamiers-i Statútumon követhetők nyomon. Előadása második felében Bácsatyai Dániel kifejtette: a nyugati származású magyar egyházfők és a jogi tanulmányaik után nyugatról hazatért magyar hallgatók által meggyökeresedett bolognai kánonjogi ismeretek, valamint a 12. század közepén lejegyzett Libri Feudorum^ vagyis a hűbéri jog európai elterjedése együttesen adják az Aranybullában és más kor társ szabadságlevelekben foglaltak eszmetörténeti keretét. A második szekciót Weisz Boglárka PhD, az ELKH BTK TTI tudományos főmunkatársa és osztály vezetője nyitotta előadásával, amelyben az Aranybulla 838
