Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kisling Zénó: Földrajz és diplomácia a Balkán-háború idején (1912–1913)
KISLING ZÉNÓ az ellentétek feloldására. A londoni egyezményt azonban nem koronázta siker.201 A Balkán Szövetség tagjai nem fogadták el maradéktalanul a nagyhatalmak döntését, s ez a második Balkán-háborúhoz vezetett.202 201 Demeter G.: Kisállaim törekvések i. m. 159. 202 Erről lásd bővebben: Jelavich B.: A Balkán története i. m.; Hall, R.C.: The Balkan Wars i. m. 203 Csaplár-Degovics K: Az albán nemzettévállás i. m. 305. 204 Uö: Az első világháború i. m. 370. 205 Schmitt, O.J.: Balkanforschung i. m. 61. 206 Galántai J.: A Habsburg-monarchia i. m. 285. A londoni konferencia kemény diplomáciai csatározás volt, amelynek a végén kompromisszum született. A létrejövő új Albánia azonban nem foglalta magába az összes albánok lakta területet,203 sőt a szerb és montenegrói csapatok még évekig a londoni egyezmény által kijelölt határokon belül tartózkodtak.204 Lezárás és kitekintés A 20. század elején a tudományos alapon álló földrajzi tudást és ismereteket már a nemzetközi kapcsolatokban, a konfliktusok rendezése során is felhasználták. A korszak földrajzkutatói ekkoriban még leginkább a közvélemény befolyásolásában játszottak fontos szerepet, ami persze kihat(hat)ott a politikára is. A századfordulós magyar politikai elitben például több olyan személy volt, aki aktív kapcsolatba került a korszak földrajztudományával a Földrajzi Társaság vagy a Turáni Társaság tagjaként. Mindkét szervezet sokat dolgozott azért, hogy az egyre népszerűbbé váló magyar birodalmi gondolat minél szélesebb körben terjedjen. Emiatt számtalan népszerűsítő cikket publikáltak és előadásokat tartottak. Ezek egyértelműen egy határozott politikai irányvonalat, akaratot képviseltek, ami egybe esett a Monarchia végső céljával, Szaloniki elérésével is. Ezt a vágyat a földrajz saját tudományos érveivel támasztotta alá, amelyek gyakran súrolták a tudományosság határát. Mégis e vágyak követésének és a hivatalos osztrák—magyar balkáni politikának köszönhető a balkánkutatás megélénkülése a korszakban. Ebben Bécs élen járt, ahol az egyetemi életben, illetve a Külügyminisztérium támogatásával rendkívül aktív kutatómunka zajlott. Bécs ekkoriban a balkanisztika központjának számított.205 A Monarchia pozíciói a Balkánon azonban inkább gyengültek, mint hogy közeledett volna korábbi törekvései elérése felé.206 Emiatt tényleges céljai mérséklődtek, és a századfordulóra Bosznia és Albánia került a régióval kapcsolatos külpolitika - és ezzel a tudományos élet - érdeklődésének középpontjába. Itt vált leginkább ketté a Monarchia földrajztudománya: míg az osztrák birodalomfélben a földrajztudósok kevésbé politizáltak, és a politikai célokra is felhasználható 787
