Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kisling Zénó: Földrajz és diplomácia a Balkán-háború idején (1912–1913)
FÖLDRAJZ ÉS DIPLOMÁCIA A BALKÁN-HÁBORÚK IDEJÉN (1912-1913) munkák olyan személyek tollából születtek, akik közben valamilyen politikai pályán dolgoztak (például Ippen), addig a magyar földrajztudomány kutatói nagy elkötelezettséggel hirdették a magyar birodalmi gondolatot. Itt a Balkánkutatások összefonódtak a vélt vagy valósnak hitt állami-gazdasági érdekekkel.207 Az azonban mindenképp elmondható, hogy a földrajztudomány szemléletmódja, eredményei a jól képzett diplomatákon keresztül bekerültek a nemzetközi tárgyalások érvrendszerébe, vitakultúrájába.208 207 Nagy Miklós Mihály: A Balkán-félsziget geopolitikai formakincse. In: Balkán füzetek (2009) 1. Különszám 48-49. 208 Ezt San Giuliano, olasz külügyminiszter a következőképpen fogalmazta meg: „természetesen politikai okokból kell néha földrajzot használni”. Jagow külügyminiszter Tschirschky nagykövetnek. Átirat, Nr. 168. Berlin, 1913. febr. 10. HHStA PA XII 401. 209 Eric Zöllner: Ausztria története. Bp. 2000. 335. 210 F. R. Bridge — R. Button: The Great Powers and the European States System 1815-1914. London 1980.323-324. A Monarchia hivatalos külpolitikája az első Balkán-háború kitörésekor már csak a nyugat-balkáni területekre koncentrált, ahol egy, a Monarchia érdekeit szolgáló erős Albánia létrehozása vált számára fontossá. Törekvését a londoni nagyköveti konferencián - a földrajzban járatos szakértők által alátámasztott érvekkel — igyekezett a többi nagyhatalommal is elfogadtatni, s végül (ha kompromisszumok árán is) érvényesült az akarata.209 A végeredmény azonban nem oldotta fel a nagyhatalmak közti feszültségeket, és a Balkán Szövetség tagjai sem voltak elégedettek a döntésekkel, s ez a második Balkán-háborúhoz vezetett.210 GEOGRAPHY AND DIPLOMACY IN THE TIME OF THE BALKAN WARS (1912-1913) By Zénó Kisling SUMMARY The paper explores the diplomacy of the Balkan wars from a new perspective. It seeks to answer the question of what influence the institutionalising science of geography may have exerted on international relations. The target of the analysis is not simply traditional diplomatic events as carried out at meeting tables, but also all potential aspects of influence in the widest possible field of observation. Such, for instance, are the relations of geography and the general public, the knowledge of the various institutions where diplomats were trained, as well as mapping the relationship networks of contemporary experts. Finally, the paper also presents the events of the London Conference of 1912— 1913 from a brand new perspective. 788
