Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Umbrai Laura: Miért lett lómészáros a főváros? Budapest húsellátás problémái a 20. század elején
UMBRAI LAURA az előbb csak helyi fogyasztásra létesített ferencvárosi ideiglenes-, majd 1902-től állandó fővárosi sertésközvágóhíd és vásár. Ez utóbbi, bár mindig is célként szerepelt annak szabad (azaz export) vásárként való működtetése, az 1920-as évekig csak zárt (konzum) vásárként funkcionált.31 31 A szabad vásárra 1902 és 1908 között összesen 340 db állat érkezett, míg a konzumvásár éves forgalma 1908-ban 328 379 volt. Állategészségügyi értesítő 866. sz. 1908. március 12. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IV. 1407/b. 667/1912-VIII.lsz. A téma fő forrása a főváros VIII. (Közélelmezési) Ügyosztályának levéltári anyaga: BFL IV. 1407/b. Budapest Székesfőváros Tanácsi Ügyosztályok Központi Irattára. 32 Az állatbetegségek miatt korábban a behozatal szempontjából zárt szerb határ 1893-as megnyitása után előtérbe került a budapesti vásár nemzetközi jellege. Bauer Albert- Gulyás Károly: A Budapest székesfőváros Közvágóhíd és Marhavásár ötvenéves története 1872-1922. Bp. 1927. 9.; Pártényi József: Budapesti közvágóhidak és állatvásárok 1873-1903. I-II. Bp. 1903. 21-22. 33 Budapest számára az ipari termékek szállításakor érvényesült az iránytarifák kedvező hatása. De még a közélelmezés köréből is találhatunk pozitív példát. Egészen 1904-ig, az akkor még új vásárcsarnok pozíciójának erősítése érdekében 10% visszatérítést igényelhettek a szállítási költségből azok, akiknek terményei a budapesti Központi Vásárcsarnokba érkeztek. 1904-től azonban már korlátozták a kedvezményben részesülő vásárcsarnoki termékek körét. Katus L.: A modern Magyarország i. m. 410.; Varga J.: Budapest élelmiszerellátása i. m. 91. A marhakivitel teljes megtiltásának igénye ugyan időnként fel-felmerült a budapesti körökben, de ez valójában nem szolgálta volna sem a város, sem a fogyasztók érdekeit. A város ugyanis a vásári és egyéb díjak elmaradása esetén nem tudta volna gazdaságosan üzemeltetni a közélelmezési és közegészségügyi szempontokból nélkülözhetetlen vágóhídjait. Sőt, a további fejlesztések érdekében is szüksége volt a városon keresztül bonyolódó exportra. A lakosság pedig, éppen a kizárólag export céljából ideérkező (de végül mégsem eladott) áru eredményeként megnövekedett budapesti kínálattól remélhette a húsárdrágulás ütemének mérséklődését. A problémát tehát nem az jelentette, hogy jelentős volt az élőállat-export, hanem az, hogy ennek csak kis százaléka érintette a fővárosi vásárt, mivel a tenyésztők többsége Budapestet mellőzve közvetlenül Bécsbe szállíttatta az állatait. A budapesti marhavásárt ugyanis a város szándékai ellenére sem sikerült az ország egyetlen központi, exportfeladatokat ellátó vásárává fejleszteni, még ha a budapesti marhavásár tekintélyes, elsősorban Szerbiából származó exportteljesítményt mutathatott is fel.32 Többek között a kivitelnek kedvező lépcsőzetes tarifapolitika magyarázza, hogy a Bécsben jobban értékesíthető, jó minőségű, ezért drágább hazai szarvasmarha elkerülte a fővárost. A vasútpolitika az állami gazdaságpolitika egyik legfontosabb eszköze volt a dualizmus korában. Az 1890-ben bevezetett, Baross Gábor nevéhez fűződő, irány tarifákon alapuló vasúti díjszabás rendszere összességében kedvezően hatott ugyan az ország gazdasági helyzetére, a budapesti fogyasztók érdekeire nézve azonban többnyire előnytelen volt.33 A mezőgazdasági termékek esetében például fajlagosan jóval olcsóbb volt a szállítás Bécsbe, mint a fővárosba, és a „tört forgalommal” összehasonlítva, amikor az áru Budapesten 747
