Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Umbrai Laura: Miért lett lómészáros a főváros? Budapest húsellátás problémái a 20. század elején
MIÉRT LETT LÓMÉSZÁROS A FŐVÁROS? nemcsak áthaladva, hanem meg is állva jutott végül Becsbe, még kedvezőbb volt.34 A főváros ezért rendszeresen feliratokkal bombázta a kereskedelemügyi minisztert a tar fiakedvezmények egységesítése érdekében — eredménytelenül. Eközben a vasúttársaság további 5%-kai mérsékelte az állatok Bécs felé szállításának díját.35 34 Polónyi G. beszéde i. m. 14. A főváros közélelmezési szakértekezletének jegyzőkönyve, — Szilassy Zoltán a Magyar Gazdák Vásár csarnok Ellátó szövetkezet mint hatósági közvetítő képviselőjének és Elek Pál a Magyar Kereskedelmi Rt vezérigazgatójának hozzászólása. Fővárosi Közlöny, 1904. október 14. I. melléklet 9., 10.; Előterjesztés a húsdrágaság ügyében i. m. 7.; Tonelli S. - Wolff V: Adalékok i. m. 594-598. 35 A minisztérium azt válaszolta Budapestnek, hogy a hús árában kilogrammonként 4 fillérben megjelenő szállítási költség igazán nem oszt és nem szoroz. A húsdrágaság és az osztrák kérdés - a kereskedelemügyi miniszter levele a fővároshoz 1910. november 7. BFL IV. 1407/b. 106226/1910-VIII. isz., 656/1910-VIII. Isz. 36 Ebben az időszakban ment végbe több-kevesebb sikerrel a fajtaváltás mindkét ágban, illetőleg az istállózó állattenyésztésre való áttérés is. Mindkettő jelentős előrelépést hozott a közélelmezés terén. Erről bővebben lásd Katus L.: A modern Magyarország i. m. 436. 37 A korszak legsúlyosabb állománycsökkenését okozó állatbetegsége az 1895-ös sertésvész volt. A sertések mellett főleg a marhák körében okozott nagy veszteséget a fertőző száj- és körömfájás, valamint terjedt a hüvelyhurut is. Az igazán rettegett betegség azonban a nálunk csak ritkán előforduló, de a román, szerb, török és bolgár területeken annál gyakoribb keleti marhavész volt, melynek az országtól való távoltartásával indokolják majd a szerb vámháború idején a budapesti húspiacot is megtorpedózó élőállat behozatali stopot. Jegyzőkönyv a harmincas bizottság üléséről. Fővárosi Közlöny, 1901. március 9. melléklet 24.; A húsdrágaság ügyében Budapest székesfőváros által tartott szakértekezlet. Fővárosi Közlöny, 1910. december 23. 16.; Előterjesztés a húsdrágaság ügyében i. m. 4. 38 Ezek közül az 1904-es évi aszály volt a legnagyobb hatású. Kövér Gy.: Növekedés i. m. 17. 39 A tárgyalásokon felszólalók gyakran emlegették a depekorációt, vagyis a marhaállomány és különösen a fiatal állatok számának rohamos csökkenését. E jelenséget azzal magyarázták, hogy a gyenge gazdasági háttérrel rendelkező tenyésztők már nem találják meg a magas takarmányárak mellett a számításukat, és inkább fiatalon, fogyasztásra még nem érett állapotban, tinó korban levágásra értékesítik az állataikat. Az állítólagos állománycsökkenés másik magyarázata szerint a nagyobb birtokokon feltörték a legelőket a sokkal kifizetődőbb gabonatermesztés érdekében. A magát még a világháború éveiben is tartó elmélettel szemben elsőként Pirkner János, az országos állattenyésztési főfelügyelő emelte fel a szavát, még a depekorációs vita 1903-as kirobbanásakor. A történészek a szarvasmarhaállomány pusztulását megcáfolták, s ennek az akkori drágasági vitákban visszatérő, fontos érvként szereplő pontnak még az emléke is kiveszett a szakirodalomból. Pirkner János: Állattenyésztésünk és a „Kelet”. Magyar Figyelő 3. (1913) 2. kötet 340.; Országos Állattenyésztési értekezlet. Köztelek, 1914. április 22. melléklet 7-8.; Agyáriparosok a drágaságról. Budapesti Hírlap, 1910. december 3. 16.; Állattenyésztési értekezlet az OMGE-ben. Magyarország, 1914. április 4. 18.; Tonelli 5.: A drágaság i. m. 148.; Tonelli S. — Wolff V: Adalékoki. m. 591. 601-602.; Dániel Arnold-. Magyarország gazdasági forradalma felé. Huszadik Század 10. (1909) 1. sz. 10-31., itt: 30-31. A fővárosiak ellátását a hazai termelés is befolyásolta. Az állattenyésztés és azon belül a sertés- és szarvasmarha ágazat a dualizmus korában ugyan virágkorát élte,36 de a századforduló évtizede korántsem volt zökkenőmentes periódus. Vissza-visszatérő állatbetegségek időszaka volt ez,37 az aszályos évek pedig magasba repítették a takarmány árát.38 A korabeli szakértők többsége — szemben a mai történészekkel — egyértelműen a hazai mezőgazdaság és azon belül az állattenyésztés kétségbeejtő romlásáról beszélt ekkoriban.39 748
