Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kalocsai Dóra: A fén yűzés jelentése és jelentősége. A luxus szimbolikus-rituális szerepe a Habsburgok 18. századi keresztelési és esküvői szertartásaiban
KALOCSAI DÓRA illetve ezüst színe, valamint a menyasszony ruhájának gyémánttal való díszítése számos európai udvarban jellemző volt. XIII. Lajos francia király (ur. 1610— 1643) és Ausztriai Anna spanyol infánsnő (1601—1666) 1615. évi esküvőjekor például a vőlegény fehér, ezüstözött ruhát viselt, a menyasszony ruházatát illetően viszont csak a hosszú, kék, liliomos hímzéssel díszített cobolyprém kabátot és koronát jegyezte fel a forrás. Keresztély Ernő brandenburg—bayreuthi őrgróf (ur. 1655—1712) és Erdmuthe Zsófia szász hercegnő (1644—1670) 1662. évi esküvőjén mind a vőlegény, mind a menyasszony gyémántokkal ékesített ezüstözött ruhát viselt. Az apjához, IV. Keresztély dán királyhoz (ur. 1588-1648) hasonlóan szintén Keresztélynek (1603—1647) keresztelt dán trónörökösnek és Magdaléna Szibilla szász hercegnőnek (1617-1668) az 1634. évi egybekelésekor ugyancsak gyémántdíszítéssel ékesítették a menyasszony ruháját. II. János György anhalt — dessaui herceg (ur. 1660—1693) és Henrietta Katalin orániai hercegnő (1637— 1708) 1659. évi házasságkötésekor a nászpár aranyozott vörös bársonnyal fedett párnán térdelt az oltár előtt, a menyasszony pedig gyémánttal díszített ezüstruhát, valamint gyémántokkal és igazgyöngyökkel ékesített koronát viselt. További példaként említhető még, hogy Wisniowiecki Mihály lengyel király (ur. 1669— 1673) és Ausztriai Eleonóra főhercegnő 1670. évi esküvőjén a menyasszony fehér ruháját nagy arany virágokkal és gyémántokkal ékesítették, illetve II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem (ur. 1679—1706, 1714—1726) és Terézia Kinga lengyel királyi hercegnő (1676-1730) 1694. évi házasságkötésekor a menyasszony fehér ezüstruháját gyémántokkal gazdagon díszítették.80 80 Uo. 385., 392., 394., 397., 410., 446. 81 Stollberg-Rilinger, B.: Symbolische Kommunikation i. m. 490-491., 496-504. Az esküvői szertartás külsőségeinek azonossága alapvető fontosságú volt, hiszen a rítus lényege éppen magában a cselekvésben, annak (pontos) végrehajtásában állt. Egy formalizált, szimbolikus cselekvéssorról, nem pedig egy bizonyos cél elérésére irányuló, racionális, érdekmotivált tevékenységről volt szó: az adott tevékenység szimbolikus-kifejező aspektusa, vagyis a cselekvés értelem- és jelentés teremtő ereje került előtérbe. A rítusok szimbolikusan egy norma- és értékrendet reprezentáltak, ennélfogva azokat minden egyes alkalommal azonos módon, változtatás nélkül hajtották végre, hiszen nemcsak az aktuális társadalmi elrendeződést mutatták, hanem meg is alkották azt. A kivitelezés eltérései tehát a valós társadalmi vagy politikai szféra változásaira utalhattak, így különösen hangsúlyosnak tűnnek a szertartás kellékeiben eszközölt kisebb módosítások.81 Az 1760. évi esküvő például Károly és Erzsébet Krisztina per procurationem kö tött házasságkötésével mutatott nagyobb hasonlóságot, a két szertartás külsőségeit összevetve azonban megfigyelhető egy kisebb eltérés az aranydíszítés alkalmazását 737
