Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A sohasem volt pápai követek. Új szempontok a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének értelmezéséhez
A SOHASEM VOLT PÁPAI KÖVETEK *** Hangsúlyozni kell, hogy a javasolt új interpretáció egyáltalán nem áll vitán felül. Nem VIII. Bonifác — bár a krónika szövege kétségkívül rá utal —, hanem elődje, IV. Miklós volt az a pápa, aki III. András uralkodása alatt megbízottakat küldött a Magyar Királyságba. Fontos szempont, hogy az egyházfő IV. László király halálhírére nem Károly vagy tágabban az Anjouk érdekében reagált; IV. Miklós - akárcsak később Bonifác - elsősorban a trón betöltésére vonatkozó döntés jogát kívánta a maga számára biztosítani,29 illetve a krónika állításaival ellentétben VIII. Bonifác III. András életében nem fordult szembe a magyar királlyal, legalábbis nyíltan nem támogatta Károlyt.30 Érdekes adalék a kérdéshez, hogy a Károly-kori krónika kivonatos variánsa, a Pozsonyi Krónika51 esetében a legációk céljára vonatkozó kitétel — András király ellen Károly érdekében — hiányzik.32 A változtatás okát illetően legfeljebb feltételezésekbe bocsátkozhatunk, de az sem zárható ki teljesen, hogy saját ellentmondó információi birtokában a szerző tudatosan hagyta el a kérdéses részt. 29 Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1356-1357. 30 Lásd Mályusz E.: Krónikaproblémák i. m. 736.; Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon I. I. Károly és uralkodása (1301-1342). Bp. 2012. 52-54. Caroberto sorsát komolyan befolyásolta, hogy II. Károly nápolyi király elsőszülötte, Carobero apja, Martell Károly halála után a nápolyi trónt a fiatalabb testvérre, Róbertre hagyta, kisemmizve ezzel a későbbi magyar királyt. A rendelkezést 1297-ben VIII. Bonifác pápa is megerősítette. Lásd Mályusz E.: Krónikaproblémák i. m. 729-730.; Csukovits E.: Az Anjouk Magyarországon I. i. m. 50—51. 31 Lásd Domanovszky 5.: A Pozsonyi krónika i. m.; Kristó Gy: Magyar historiográfia i. m. 85. 32 „papa prefatus legatos, unum et alium de latere suo destinavit; qui nichil agere valentes ad propria redierunt” — Chronicon Posoniense i. m. 46. 33 „legatos unum et alium” - Chronici Hungarici compositio i. m. 478. 34 A legációra, kiemelve annak egyházkormányzati vonatkozásait a korábbi irodalommal lásd Maléth A.: A Magyar Királyság i. m. 64—71. 35 Chronici Hungarici compositio i. m. 481-482. 36 A kutatás összefoglalására lásd Somogyi Sz.: A XIV. századi krónikakompozíció i. m. 210-215. Az utólagos visszavetítéssel kapcsolatban megemlíthető, hogy bár a szöveg többes számban említi a követeket,33 Bonifác csak egy legátust küldött Boccasini személyében, a trónharcok leghíresebb, pápai udvarból érkezett szereplője, Gentilis bíboros már V. Kelementől (1305—1314) nyerte el felhatalmazását.34 Mivel pedig Boccasini tevékenységéről a 190. caput emlékezik meg,35 aligha gondolhatjuk, hogy ugyanezen esemény jelent volna meg három fejezettel korábban is, legyen szó akár egy vagy több szerzőről a redakció esetében. Mielőtt rátérnénk a krónikakompozíció pápai követekkel kapcsolatos adatainak a vizsgálatára, röviden ki kell térnünk a kutatás Budai Minorita Krónikára. vonatkozó álláspontjaira is.36 Annak megítélésében, hogy egy vagy több szerző munkája-e a krónikaszöveg 1272 és 1330 (1333-1334) között történteket leíró része (a 181.-től 696
