Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
ÚJ SZEMPONTOK AZ 1041-1044-ES ÉVEK MAGYAR-NÉMET KONFLIKTUSSOROZATÁHOZ különböző territóriumok szervezése már III. Ottó idején tervszerűen, az uralkodó figyelmével zajlott (amellett, hogy a bajor lakosság nyilván spontán módon is áramlott kelet felé).70 Nem volt ez másként III. Henrik alatt sem. Ostmarkot ekkor a Babenberg-dinasztia képviselői — Adalbert, valamint fia, Lipót — irányították, a határvédelem is elsősorban rájuk hárult,71 és ők is (legalábbis elméletileg) Henriknek tartoztak hűséggel. 70 Csendes, P.: „Regio finibus Ungarorum ” i. m. 39-41. 71 Scheibelreiter, G.: Die Babenberger i. m. 102-120. 72 Bosl, K: Die Markengründungen i. m. 177-247.; Csendes, P.: „Regio finibus Ungarorum ” i. m. 38-51.; Hausmann, F: Siegfried, Markgraf der „Ungarnmark” i. m. 115-168. 73 A bemutatandó, összesen 8 darab oklevelet lásd Heinrici III. Diplomata (a továbbiakban: DD H III). Ed. Heinrich Bresslau - Paul Kehr. (Diplomatum regum et imperatorum Germaniae V.) Berlin 1931. 133., 136., 137., 141., 211., 212., 276., 277. 74 Az oklevelekben szereplő területi egységekhez (mansus, area) lásd Kovacic, H.: Die Entstehung der östlichen Reichsgrenze i. m. 106-113. Kovacic egyik fontos megállapítása, hogy Siegfried maga Számos adat maradt fenn arról, hogy III. Henrik az ekkor már meglévő őrgrófságok mellé újabb Markok létrehozását is kezdeményezte, illetve támogatta. Ilyenek lehettek például a Cseh Határőrgrófság és Cham-Nabburg néven ismert területi egységek — és ezzel el is érkeztünk az 1041—1044 közötti konfliktusok és a határkérdés kapcsolatához. A rendelkezésünkre álló források alapján ugyanis egy olyan új területi egység létezésére következtethetünk, amelyet III. Henrik kifejezetten a magyarokkal való konfliktusok kapcsán, vélhetően ezekre reagálva hozott létre: ez volt a Neumark másképpen Ungarnmark (mindkét elnevezés a szakirodalom találmánya, a korabeli források nem említik a terület nevét).72 Az alábbiakban az erre vonatkozó okleveles forrásokat vizsgálom, illetve helyezem a már bemutatott elbeszélő munkák mellé.73 Ahogyan azt felvázoltam, az évkönyvek, illetve krónikák híradásai arra mutatnak, hogy az 1041 és 1044 közötti német támadások egyik fontos (ha nem a legfontosabb) mozgatórugója lehetett a határok stabilizálásának, megerősítésének szándéka. Az 1042-ben lezajlott magyar betörés is csak a határőrvidékek területét érintette (Ostmark^ Karintia). A német támadások számukra területi gyarapodással is jártak: egy a Morva folyó mentén elhelyezkedő (legfeljebb a Garamig húzódó, Pozsonyt és Hainburgot is magában foglaló) területsáv megszerzésével, illetve egy, a Lajta-Fischa folyók közötti régió visszavételével. Fenti következtetéseimet nemcsak az elbeszélő források adatai támogatják, hanem néhány, III. Henrik által kibocsátott adománylevél is. Ezek segítségével pontosabban körvonalazhatjuk a III. Henrik által 1041-1044 során megszerzett terület kiterjedését, valamint megfogalmazhatunk néhány feltevést az uralkodó határvidéket érintő politikájáról és elképzeléseiről. Lássuk először röviden az iratok tartalmát.74 684