Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
ÚJ SZEMPONTOK AZ 1041-1044-ES ÉVEK MAGYAR-NÉMET KONFLIKTUSSOROZATÁHOZ Henrik hazatérését azonban ő is a támadás elért eredményeivel indokolja, hozzátéve, hogy Aba meg is esküdött a békére. Gondolhatnánk arra, hogy az 1043. évi német támadást a német források megpróbálták jobb színben feltüntetni és szándékosan titkolták el a hadjárat kudarcát, ám a fenti megállapításaimat a 14. századi magyar krónikaszerkesztmény is alátámasztja. Ez a forrás is egyértelművé teszi ugyanis, hogy Henrik készen állt a Rábca folyó gyepűinek megvívására, ám a követek ajánlatát meghallgatva elállt ettől a szándékától.57 Ebben az esetben egyébként a magyar forrást inkább vádolhatjuk részrehajlással, hiszen a Lajta- Fischa közéről történő lemondást egyáltalán nem említi. 57 SRH I. 329. 58 A csatához lásd Négyesi Lajos: A ménfői csata. Hadtörténelmi Közlemények 107. (1994) 3. sz. 136-146. Az eddigieket összefoglalva egyértelmű párhuzamot vonhatunk az 1042-es és az 1043-as német támadások, illetve az események szakirodalmi recepciója között. A középkorkutatás jelenlegi irányvonala szerint III. Henrik mindkét esetben tovább akart haladni annál, mint ameddig a források szerint eljutott; az első esetben ez a határ a Garamot, a másodikban pedig a Rábcát jelentette. Ez a vélekedés abból az értelmezési keretből fakad, amely szerint Henrik (ahogy a Német Birodalom uralkodóira ez „jellemző” volt) mindig is a Magyar Királyság alávetésére törekedett, ám 1042-ben és 1043-ban szándéka kudarcba fulladt, és be kellett érnie az említett, nagyjából a Morva folyó két partján húzódó területekkel (nem valószínű, hogy az 1042-ben elfoglalt territórium egészen a Garamig terjedt volna), valamint a Lajta—Fischa közének visszaszerzésével. Azonban egyetlen vonatkozó forrás sem támasztja alá ezeket a megállapításokat. Éppen ellenkezőleg: a rendelkezésre álló kútfők arra utalnak, hogy Henrik sem 1042-ben, sem 1043-ban nem tűzött ki más célt maga elé, mint hogy a Birodalom keleti részén megerősítse az ott húzódó határsávot, illetve keleti irányba ki is tolja azt. Nem mellesleg: a német király Orseolo Pétert nemhogy a Magyar Királyság, de még az 1042-ben vagy 1043-ban elfoglalt területrész élére sem állította. Az 1044-es esztendő Henrik harmadik, 1044-ben indított és június 5-én Ménfőnél győzelemre vitt hadjárata horderejét tekintve erősen különbözik az eddig tárgyalt két betörésétől.58 Ezúttal ugyanis a német uralkodó - a Rábán sikeresen átkelve - az ország szívébe is benyomult, és egészen Székesfehérvárig jutott, ahol ünnepélyes keretek között visszahelyezte a trónra Orseolo Pétert, és — az Altaichi Évkönyv és Reichenaui Hermann híradása szerint - a német (bajor) törvények használatát 680
